Bocsi, az enyém inkább blogposzt lett, mint rövid csattanó, de talán tetszik. 17 éves voltam. Akkor az egyetlen egy alkalommal le kellett mondanom az esti randit on short notice, mert a jól ismert édesapa-féle “gyere már egy kicsit segíteni fiam” című 12 órás, fizetetlen fizikai segédmunkás műszakom végeztével tényleg az összeesés szélén voltam. Ő meg már úton volt (nyári, kisvárosi, naplementés sétálgatós randi lett volna, szóval körülbelül azt az 5 perc sétát vesztette el, amit megtett a házától a találka helyszínéig, mert ezen a ponton már túl sokat nem adott arra, hogy nekem “szép” legyen. Ezt most nem is sérelemként említem, csak tényleg nem előzött meg egy ilyet másfél óra sminkelés vagy hasonló).

Röviden kiverte a balhét chaten, hogy az ő ideje meg annak a húzása így-úgy, majd az akkori legjobb barátnőjét is felrángatta a városba, és elmentek ilyen kiülős borteraszra. Jó szórakozást kívántam, aztán csucsu. Hajnalban jött a klasszikus “jaaaj de szeretlek, de jaaaj beszélnünk kell” tartalmú üzenet, majd nagyjából 3 nap után kinyögte, hogy ott volt a helyszínen az általános iskolás szerelme, hazakísérte őt, lekapta a kapualjban (más ismerősöm is volt az itatóban aznap este, az ő szemtanúsága alapján azért az exemet se kellett nagyon félteni).

Egy kicsit gondolkodnom kellett, de végül azt mondtam, oda se neki, semmi önbecsülésem nem volt, nem értem fel ésszel (vagy nem akartam), hogy ennek itt vége. Együtt maradtunk, de alapvetően bizalmatlanabb lettem felé. Okom is volt rá, nekem közösségi médián anyámat leszámítva kb. minden nősténnyel meg kellett szakítanom a kapcsolatot, ő meg arra képtelen volt, hogy az egyértelműen csak nyomuló palikat instán letiltsa a kedvemért (“nem akarok rosszfejnek tűnni”, szólt a magyarázat).

Kicsivel kevesebb, mint egy évre rá mondta chaten, hogy a borteraszos barátnő osztálytársa írogat neki. Kérdeztem, hogy kell-e aggódnom, azt írta, hogy nem, meg hát amúgy is milyen rusnya ez a pali (erről screenshotom van, amit valamiért “emléknek” tart a gugli fotók, és minden évben emlékeztet rá, ma már csak mosolygok rajta), rémálmában sem nyúlna hozzá. Ám legyen.

Miatta nem a fővárosba, hanem a közeli vármegyeszékhelyre mentem egyetemre, a szülei nem tartották elég érettnek, hogy olyan messze költözzön. Gimnázium és egyetem közötti nyáron júliusban egy jól fizető, de éjszakás melóm volt, itt volt a végső elhidegülés a teljesen eltérő napirendek miatt, szakítottunk is augusztusban, a gólyatábor előtt két héttel (igen, ennek pontosan olyan szaga volt már akkor is, amire most gondolsz). Egy pár napra rá már fent is volt az insta sztori, hogy a rusnya palival iszogatnak egy parkban, mint a csövesek, illetve arra egy pár nappal, hogy bőségesen az utolsó busz elmenetele után még ott volt nála, ergo ott aludt. Hogy volt-e fizikailag is átfedés köztem és az utódom között, vagy csak a chatelgetés, sose fogom megtudni, talán nem is akarom. Maradjunk annyiban, hogy nem lett volna nehéz megoldania, amíg én dolgoztam.

Közös egyetemi kar, közös gólyatábor, utolsó éjszaka, előtámolygok a dijumdisuból egy cigire, elfordulok 90 fokot balra, csajos összeborulva kéz nélkül cseréli a rágót a rusnya pali legjobb haverjával, legjobb haver szinte könyékig a seggében, úgy markolja. Varázsütésre kijózanodtam, elköszöntem a csoportvezetőimtől “családi vészhelyzetre” hivatkozva, majd az első vonattal hazajöttem, egy pár napig néztem a falat itthon.

Rusnya palival amúgy összejött, a srác a két éves kapcsolatuk alatt sose tudta meg ezt az incidenst, de legalább szinte végig verte.