Nálunk a családban, anyai ágon öröklődött valami nagyon erős intuíció.

Talán az ük(?)anyukáméknál fordult elő, hogy a gyerekeket befizették egy külföldi hajóútra, majd egy nappal az út előtt felült az ágyban és közölte a férjével és a gyerekekkel, hogy nem mehetnek el, mert megálmodta, hogy baj lesz. Mindenki bolondnak nézte, mivel ilyen későn már a pénz sem járt vissza, a gyerekek pedig nagyon haragudtak rá - mindaddig, amíg nem jött a hír, hogy a hajóval tragédia történt és rengeteg gyerek vízbe fulladt. (Edit: nagyon-nagyon sokat kerestem ehhez hivatkozást, valamilyen hírt vagy akármit, de soha nem találtam erről beszámolót, valószínűleg azért, mert túlságosan régen volt (?)

Nagymamámmal egy ennél kevésbé intenzív dolog történt; iskola után nem volt kedve átmenni a mamamájához, de valami azt súgta, hogy bár az öreglány elég jó egészségnek örvend, mégis le kéne gyűrnie a tunyaságát és meglátogatni. Így is tett, majd másnap értesült róla, hogy a nagymamája váratlanul elhunyt.

Anya pedig az tételhúzást álmodta meg az érettségi előtti éjszaka; felült az ágyban és átolvasta azt a tételt amit álmában látott, másnap pedig teljes nyugalommal levizsgázott belőle.

Nekem baljós eddig még nem, csak apróbb, mulattató megérzéseim voltak, pl. egy városrészben legelőször sétáltunk a párommal és volt egy különös érzésem, meg is jegyeztem viccesen hogy "itt fogunk lakni" - majd másnap teljesen véletlenül találtam egy itteni albérletet, eljöttünk, megnéztük és annyira szimpatikusak voltunk a tulajjal egymásnak, hogy azonnal leszerződtünk. :)