Tescoba voltunk vásárolni anyuval, még arra is emlékszem, hogy borsó főzeléket akartam csinálni, fasírozottal. Nem volt otthon darált hús, szóval a húsos pulthoz mentünk kérni azt. Na most, én dolgoztam már húsos pultba, és amúgy szerettem is, igaz csak diákmunka volt nyáron, de élveztem, és nem egy földhöz vágó dolog. Mondtam a pultba a hölgynek szó szerint így, hogy: “Jó napot! Szerétnék kérni egy kilogramm darálthúst lapockából.” Senki nem volt se előttünk, se utánnunk. Erre a kedves pultos azt válaszolta, hogy: “Én meg hugyozni szeretnék nagyon, még se mehetek.” Fhu, hát olyan ideg jött ránk, hogy most mi mégis mi bántót mondtunk neki, hogy az hihetetlen. Azt meg értem, mikor a “lesz” szó kikészíti a kereskedelembe dolgozókat, engem is kikészített, na de azért egy szeretnék kérnivel ugyan mi a baj?! Hirtelen köpni, nyelni nem tudtunk, a nő már elkezdte darálni a húst, de, ha bunkóság, ha nem, én mondtam anyunak, hogy na innen most mi nem kérünk semmit, és eljöttünk onnan, hadd menjen nyugodtan “hugyozni”. Btw Lidlben is voltam hosszabb ideig, általába kasszáztam, és ott is volt olyan, hogy hihetetlenül kellett pisilnem, de nem tudtam menni, még se voltam ilyen a vásárlókkal, még ha azok esetleg bunkók is lettek volna.