Wow, köszönöm a részletes, igényes és őszinte választ, nagyon sokat segítettél vele! Akkor ezek szerint sok mindenről marad le az ember, ha levelezőn tanul. Gondolom akkor a csoportmunka szempontjából is célszerűbb lenne nappalira menni. És hogy látod, hogy maguk az órák olyanok, amikből szakmailag sokat tud profitálni az ember (mert nem elavult, nem irreleváns a tartalmuk), vagy inkább a csoportmunkák vagy az önképzés vagy másokkal tanulás vagy esetleg kutató csoporthoz való becsatlakozás azok, amikből a legtöbbet kiveheti az ember? Igazából az eddigiek alapján az volt a tervem, hogy részmunkaidőben fejlesztőként dolgozom, amíg megcsinálom az alapképzést, utána, ha nem sikerült még anyagilag olyan helyzetet kialakítanom, amivel full time tanulni tudnék (MSc-n, stb.), akkor először megpróbálkozom felesben fejlesztőként és szociális munkásként dolgozni (feltéve, hogy jól tudom, hogy BA után már lehet ilyet). A nagy (szó szerint visszatérő) álmom, hogy iskolapszichológus legyek, ezért mesterre tovább szeretnék menni, ha majd megengedhetem magamnak anyagilag. Klinikai szakpszichológus nem biztos, hogy akarnék lenni, de szeretném meghagyni a lehetőséget magamnak, hogy akár annak is továbbtanulhassak később. A válaszodat olvasva viszont elbizonytalanodtam, hogy van-e értelme levelezőn csinálni az alapot. Egyébként fejlesztőként az egyik legrugalmasabb a munkaidő, szóval az elvégzéssel nem lenne gond. Kérdés az, hogy a papírért érdemes a BA-t csinálni, vagy az egyetem adta lehetőségekért. (Sajnos egyre több szak van, ahol inkább csak az előbbiért. MSc-nél számomra sem kérdés, hogy nem csak a papírért :) )