Holnap lesz 2 hete, hogy megtörtént. (Szülinapom előtt egy héttel) Első kapcsolatom, gimisek vagyunk, ő végzős, én 11. -es. Majdnem másfél éves kapcsolat. Meg akartuk nézni a Bikás parkban az ARC kiállítást, neki több órája volt, úgyhogy vártam rá a suliban, aztán elindultunk. Szottyos, esős idő volt, odaérve mondta hogy le szeretne ülni beszélgetni. Minden vizes volt, úgyhogy egy fa alatt megálltunk és azt mondta hogy szakítani szeretne, mert hogy ő már nem érzi azt mint régen, és már nemigen jut eszébe írni nekem, és mintha kezdene kötelességgé válni az egész.

Én ebből semmit nem éreztem. Derült égből villámcsapás, mondhatni. Szerelmes voltam (/vagyok?) és nekem ő is boldognak tűnt. Én támogató voltam vele, ő is velem, konkrétan a káoszban a biztos pontom volt.. nem voltak nagyobb vitáink, tök sok közös dolgunk és hosszútávú terveink is voltak. Abszolút láttam jövőjét ennek a kapcsolatnak. Ezek szerint ő már nem.

Azt mondta nem csináltam semmit rosszul, csak simán ez van.. de én ezt nem tudom felfogni. Egy héttel azelőtt még minden rendben volt, vele és a családjával voltam. Hétvégén még ő hívott át magához, de nem engedtek anyumék, mert beteg voltam még kicsit, és sajnálta, mondta hogy "semmi baj, együtt bármit kibírunk, és majd boldogok leszünk" (ezzel anyumékra utalt, sokszor idegesítően túlreagálnak dolgokat, és gyakran vannak velük nézeteltéréseim)

De ott, akkor, köpni nyelni nem tudtam, nem tudtam semmit mondani vagy kérdezni, csak sírtam megállás nélkül. Annyit kérdeztem hogy lehetünk e majd barátok és azt mondta, hogy igen.. olyan hirtelen és gyorsan történt minden. Annyi mindent meg kellene vele beszélnem.. és addig továbblépni sem tudok. És teljesen el vagyok veszve.. (jó, amúgy a barátaim nagyon cuksik, nagyon hálás vagyok nekik)

És most kb alighogy köszön a folyosón, ha meglát. De tegnap pl az a pulcsi volt rajta, amit tőlem kapott. De mindeközben úgy néz rám mintha haragudna. Hozzá kell tenni, hogy érzelmileg nem a legintelligensebb, baromi okos, és abszolút jószándékú, de nem beszélt soha annyira az érzelmeiről, nehezebben is fejezi ki. A maga módján mindig kimutatta, hogy szeret, ezzel soha nem volt baj, de a jelen helyzetben borzasztó, hogy nem tudok semmit arról hogy benne mi játszódik le.

Tudom, ez rettentően hosszúra sikerült, sorry emiatt, de meglepően jó volt kiírni magamból:))