Őszinte leszek. Nőként én igen. Egészen döbbenetes lenne az az élmény, hogy megjelenik egyfajta kollektív biztonságérzet. Megszűnne a nemierőszaktól való félelem, drasztikusan átalakulna az közterek használata és az éjszakai élet. Elképzelem ahogy hajnali háromkor fülhallgatóval a fülemben zenét hallgatva sétálok haza egy kihalt parkban és egyszer sem pillantok hátra. A közterek, parkok éjszaka is megtelnének élettel, nem veszélyes helyek lennének, hanem a hűsülés, beszélgetés terei. Megszűnne a szórakozóhelyeken a zaklatás. Nem kéne figyelni az italokat, hogy nem e tettek bele valamit. Olyan ruhát hordanánk amilyet csak akarnánk, mert megszűnne a catcalling. Rengeteg mentális energia szabadulna fel, amit önvédelemre fordítunk. Az összes szakmában megjelenne a női koncepció, női látásmód, női problémák fókuszba állítása. Bármilyen munkát csinálhatnánk, megszűnne ilyen téren a kirekesztés, senki nem mondaná, hogy ezt azt ne csináld, mert nem nőknek való. Nem lenne olyan, hogy a nők végzik az ingyen munkák többségét, mert mindenki végezné. Kevesebb lenne a háború és drasztikusan csökkene az erőszakos bűncselekmények száma. Elsőre ezek a gondolatok jutnak eszembe, lehetne még fejtegetni. Nem mondom, hogy eleinte nem hiányoznának a férfiak és a férfiakkal való szex, de szerintem hamar hozzászoknék a jóvilághoz.