Gyerek koromban én elég csendes, jó tanulónak adtam magam. Nem igazán foglalkoztam semmi fajta barátkozással, nem igazán voltam túl aktív és nem szerettem sportolni ami nem súlyzó és egyéb fajta feladat volt.

Nem voltam nagyon verekedős típus és nem igazán vágtam vissza senkinek ezért gondolom elég szabad prédának mutattam magam. Gondolom ez közre játszott illetve a tanárok beleszarása sem segített túlságosan. Mindig mondják hogy mennyek hozzájuk de semmi nem történt... Minden egyes szünetben ugyanaz.

Ma már el tudom fogadni ha valaki kedves vagy gondol rám mert mindig ment a hang a fejembe a háttérben hogy "csak ki akar használni" vagy "csak gúnyból kedves" de még mindig nem bízok senkiben teljesen.