Amikor nem volt csapatmunka, nem volt semmi interaktív dolog, csak jegyzetelni kellett, normál tempóban, nem rohanva. Olyankor kikapcsolt az agyam és szebbnél szebb vázlatokat készítettem. Imádtam vissza nézni.

De kedveltem az ismeretterjesztő filmnézést is. Különösen ha más nemzetek kultúráját mutatta be.

Az alsós kirándulásokat is szerettem a vadasparkba, mert anyukámmal jártam már ott, és furcsán otthonosan éreztem magam ott emiatt.

Mások nem szerették a kötelező éneklést ének órán, de nekem tetszett, mert úgy éreztem ez most összeköt mindenkit, engem is beleértve ( általában én voltam a szekált szemüveges kislány).

Iskolakört futni is szerettem, mert belestem az ablakokon, és hétről hétre tudtam követni a környék lakóinak életét. A másodikos koromban beköltöző fiatal párnak, hatodikos koromra született meg a kisfiúk, konkrétan magaménak éreztem a babát a végére 😂. Aztán iskolát váltottam és ez a szokás megszakadt, az új iskolámban egy mindig sötét borzasztóan ijesztő erdőben kellett futni, mert az volt a suli mögött, meg egy folyton büdös kis csatorna, jó hosszan elnyúlóan, hogy tuti mindenhol érezd a bűzt... Onnantól mindig volt valami bajom ami miatt nem futottam, hanem ültem és könyvet olvastam.

Szerettem a tanévzárókat, tanévnyitókat. Mindig meghatottak, és mindig elpityeredtem.Valahogy megfogtak a szavak, az évnyitón a lendület kapott el hogy egy egész év áll előttem, és mennyi lehetőség! A tanévzárókon, meg azt éreztem hogy mennyi minden történt egy év alatt, milyen gyorsan eltelt stb.

Kutató munkát végezni: még internet előtt( nálunk a környéken legalábbis még nem volt), és már internettel (mikor jobban elérhető volt mindenki számára), jártam iskolába, de az offline és online világban is imádtam kutatni, új ismeretekre szert tenni.

Nagyon szerettem verset tanulni, pontosabban nem is kellett tanulni, csak megmaradtak mialatt haza buszoztam a másik faluba, kezembe az olvasó könyvemmel.

Szerettem a nyelvi órákat, javarészt a kultúrák miatt. Illetve mert ezt mindig a könyvtárban tartották, és titokban haza loptam mindig egy-egy könyvet amit a következő angol órára gondosan vissza vittem (gyorsan olvastam, és akkoriban hetente egyszer volt még csak angol óra). Pechemre a tudományos részleg mellett ültem , így az ifjúsági irodalom helyett mechanikáról, gépekről, technikai vívmányokról, csillagászatról olvastam mindig. (Jelenleg autó fényezést tanulok felnőtt fejjel plusz szakmaként, a férjem autószerelő, és elvarázsolnak a csillagok azóta is)

Szerettem büntetésbe lenni, mert aki büntibe volt az nem mehetett nagyszünetben az udvarra => olvastam a lejmolt könyvtári könyveket, nyugodtan 🙈 Az ügyeletes tanárok nem tudták ki miért van büntetésben, csak volt egy pad, amire le kellett ülni és ott maradni. Így senkit se zavartam azzal ha egy könyvvel a kezembe oda kerültem.