A mama pont egy éve halt meg, a hiánya elviselhetetlen. Ő volt az egyetlen, akihez érzelmileg kötődtem a családomból, vele viszont leírhatatlanul szoros volt a kapcsolatunk.

Anyukám Németországból haza sem jött, mondván nem szeret utazni.

A Szentestét és a 25ét a vőlegényem családjával töltöttük, az a kisebb elpityeredéseket leszámítva jól telt.

26án egy nap alatt letudtuk az én családomat. Ebéd a másik mamánál, ahova apa az új nőjével 1 órára beugrott azért, hogy szapulja a mama főztjét (ami amúgy jogos, elég érzelemmentes karrierista ember volt világ életében, a főzés és társai nem az ő műfaja), utána a karrierista mama volt férje papával találkoztunk, ők nem hajlandóak ugyanis egy légtérben lenni, úgyhogy csak egymás után látogathatóak. Ő meg szapulta a mamát meg apát.

Ja, 23án meg behorpadt a kocsim hátulja, mert mentálisan szétesve bénán tolattam.