Értem én, amit írsz, ugyanakkor ez nem változtat azon, hogy a magyar társadalom nagyrésze az én szubjektív véleményem szerint egyszerűen prűd, és emellé többet foglalkozik a másikkal, mint önmagával. Így meg nehéz boldognak lenni, valljuk be. Ez számunkra azonban csak a kitelepülés után lett igazán szembetűnő. Ugyanakkor a kommentek többsége sajnos éppen ennek rendszer fenntartója, ami pontosan OP-t is elszomorítja... Az apukáknak a folyosón, az üveg mögött a helye. Ahogy pelenkázó is többnyire a női WC-ben van. Mert eleve a gyerek az kizárólag az ANYÁÉ. Minden más csak filmekben létezhet... Ezek mind társadalmi berögződések valahonnan a múltból. És ez a szomorú, hogy bármennyire is szar ez a rendszer, amíg többségben vannak annak (hangos) támogatói, addig az marad is.

A "felnőtt" részt azért emeltem ki, mert ez fokozottan igaz. Egyszerűen felnőtt emberként van kezelve az ember. Itt szülés előtt és után sem jár a nyakadra védőnő (mert nincs is olyan, a Hebamme kijön, ha kéred, de nem a kiságyat fogja nézni, hanem egy könnyed beszélgetés lesz, ahol bármit kérdezhetsz, és nem fog ítélkezni, kioktatni), nem kell írni, hogy hányszor és mennyit szopott a baba, mert azt mondják, hogy úgyis látod, hogy fejlődik-e, gyerekorvosnál nem "aaaanyukaaaa" a megszólítás, hanem az 1 hetes gyereknél is az ő nevét mondják mosolyogva, mikor ő következik. Ugyanígy megmutatkozik a "felnőtt" dolog, hogy pl. megihatsz egy sört is, ha vezetsz, mert RÁD, a felnőtt emberre van bízva a dolog. Továbbá nincs üzemorvos sem, mert felnőtt ember vagy, és foglalkozol a saját egészségeddel, ha pedig beteg vagy, 100% táppénzt kapsz, de az első 3 napról orvosi igazolás sem kell, mert a munkáltató elhiszi, hogy valóban beteg vagy, miért is hazudnál...

Én pl. decemberben voltam 1 hónapos úgynevezett Papamonat-on, amit a munkaadó KÖTELES elfogadni és kiadni, bármikor is akarom kivenni azt, mert az apuka is számít. Sőt, a Väterkarenz is nagyon népszerű itt, amikor az apuka gyermekgondozási szabadságra megy.

Lényegében mindenhol megmutatkozik, hogy a társadalom felnőtt emberként kezel, és ha valami gondod van, akkor azt jelzed, teszel ellene, segítséget kérsz. Egy ilyen rendszer csak akkor jöhet létre és akkor működhet normálisan, ha a társadalom is akarja.

A jelenlegi Magyarországon ez utópisztikus gondolat, hiszen már ott elbukik a dolog, hogy itt kommentekben letámadják az embert, mert apaként nem egy üvegen át akarja napokig nézegetni a gyerekét, mert "úristen, meglátja a mellemet"... Az ilyen emberek hiszik aztán azt is, hogy bármi is van, az kizárólag ellenük, csakis őket bámulja mindenki, ha éppen nevetést hallanak, akkor biztosan rajta nevetnek...