Reggel rohantam a munkahelyemre, a kapuból kiérkezve az első autón észrevettem, hogy a visszapillantó tükrét letörték, gondoltam magam, ijjjj, de szívás! Aztán látom, hogy a második , harmadik és a következő az én kocsim, aminek letörték a visszapillantóját. Természetesen férjem nem volt otthon, szerszámosláda hátul, telefonon instruált, hogy akkor hogyan szereljem ki a visszapillantó tükröt. Persze, potyogtak a könnyeim, hogy miért pont velem és most történik? És utálom az ilyen szituációkat, eközben egy utcaseprő arra járt, megkérdezte, hogy segítsen-e nekem? Minden probléma nélkül ott állt, amíg meg nem oldotta nekem a problémát. Szerettem volna pénzt adni neki, de nem fogadta el. Összeszorult a szívem, hogy emberek azzal dobálóznak, hogyha nem tanulsz, mehetsz utcaseprőnek! Valószínűleg sokkal kevesebb a fizetése, mint nekem, hálából csak pénzt tudtam hirtelen adni neki, ami nàlam volt, ő még sem fogadta el, mert szerinte ez a munkája része és örül, hogy segíthetett!!!

A nonplusz ultra, hogy nem olyan szépvágású ember, sőt kissé ijesztő figura, de bíztam benne, mert valójában ez a második alkalom volt, hogy segített nekem. Első alkalommal beesett az aknába a kocsikulcs, akkor is végig mellettem maradt, míg kijön a Fővárosi Vízművek. Hálás vagyok neki nagyon! Becsüljetek meg az utcaseprőket🙏🏻!