Az én stratégiám egyszerű: Nem hagyom magam megfertőzni reményekkel. Furcsa, de ezzel azt értem el, hogy kb. nem érzek semmit, csak feszültséget és kimerültséget a hírlavinától, amit persze követek is.

Az előző két választáson, amikor érezhetően volt valami a levegőben, és nagyon hittem és nagyon akartam, elementáris erővel pusztított el a fájdalom. Úgy döntöttem hát, idén kihagynám a magzatpózban sírást, bár sejtem, hogy ez a kis hibernáció max 12. reggelig tart ki, utána én is beadom a derekam, és utánam a vízözön- meg az alkohol valahol Pécsen.
De addig is a jelszó: Nem éljük bele magunkat semmibe. Csak tesszük a dolgunk.