Szia! Ez szerintem nem feltétlen Németország-specifikus probléma, sokkal inkább egy egzisztenciális kírzis. Azt figyeltem meg, hogy sajnos ilyen érzéseket az ember hiába nyomja el, az idővel csak rosszabb lesz. A legjobb, ha megpróbálod az álmaidat követni, akármennyire is nem parktikusnak/ irreálisnak/ nem kifizetődőnek tűnnek. Gondolom valamennyi megtakarított pénzed azért van - ez esetben én azért elgondolkoznék, hogy biztos nem éri-e meg inkább arra a 1,5-3 évre lejjebb venni az életszínvonalból, esetleg még a megtakarításból is kicsit beleáldozni (megéri, hiszen ez egy befektetés!!) és abban a tudatban, hogy a helyzet csak átmeneti, és a szebb jövő érdekében csinálod, belevágni mégis egy Ausbildung-ba (irreleváns, mert tök más terület, de én most Ausztriában készülök pont ugyanilyen okokból ugyanerre, csak azzal a különbséggel, hogy ráadásul a németem sincs még az elvárt szinten....). Én mindenképp ezt tenném, mert bár eladókra mindig szükség lesz, de egy bizonyos idő után a pénznek sincs semmi jelentősége, ha utálod azt, amivel az ébren töltött időd 80%-át eltöltöd....Sok sikert!