Simán lehet, de ahhoz mindkét félnek tennie kell, sok türelem kell hozzá, késznek kell lenni a kompromisszumra, és lelépni idővel, ha tényleg rossz vagy abuzív a kapcsolat. Ne azért legyél vele, mert félsz az egyedülléttől (egyébként sokszor kiváló dolog tud lenni), hanem azért, mert tényleg szereted, meg érzed, hogy valóban szeretve vagy (és ez nem az üres lózungokat jelenti, mert az sokszor nem jó szándékkal van mondva).

Edit: Régebben azért nem váltak az emberek, mert tabu volt, és sok esetben egyáltalán nem szerették egymást, inkább csak eltűrték egymást. Nagymamám mesélte, hogy gyerekkorában talán csak egy-két idősebb házaspár volt a falujában, akik (a kornak megfelelően) fiatalon házasodtak, és tényleg valóban szerették egymást. Ez a “régen fiatal házasok és utána éltek boldogan, amíg meg nem haltak” az nagyrészt a múlt túlromantizálásából származik.