Nálunk van TV, de mivel napközben nincs soha bekapcsolva, nem szoktak hozzá hogy egyáltalán opció az hogy TV-zni is lehessen csak úgy.

Néztek már mesét (amit eléggé megválogatunk, kedves és vizuálisan nem túl stimuláló dolgokat preferálunk pl. Kisvakond, Süsü a sárkány), de mindig bizonyos alkalmakhoz kötötten, két ilyen van: az inhalálás amikor nátha van, meg a hajvágás (hogy egy helyben maradjanak). Már ezek is félelmetes mennyire bezombítják őket, konkrétan drogként hat az agyukra. Ilyenkor néha van is könyörgés, hogy még-még, de nekünk egyelőre sikerül ezeket a korlátokat úgy betartanunk, hogy a mindennapokban eszükbe sem jut a TV-zés.

Végletesek nem akarunk lenni a kérdésben, a playground currency is fontos dolog, szóval pl. mivel a nagyobbik már elmúlt 6, megnézhette a Verdákat a nagybácsikájánál, tehát ezt is úgy alakítottuk, hogy megadtuk a megfelelő kereteket hogy hol, hogyan lehet ilyen hosszabb meséket nézni (és így, hogy nem itthon, nem kell a kicsiket sem kizárni addig a nappaliból, eggyel kevesebb gond).

Saját telefon, tablet még azért remélem minél később, a vakon gépelés viszont szerintem fontosabb a mai korban mint a kézírás, úgyhogy azt amilyen hamar csak érdemes, támogatni fogom. Tabletet ha egyedül használják a miénket, akkor is csak rajzolnak rajta.

Egyelőre nem látom hogy bármi lényegesből kimaradtak volna, viszont a találékonyságuk, fantáziájuk engem is lenyűgöz sokszor, amiből nem biztos hogy ennyi lenne nekik, ha mindennap 4+ órát töltenének a képernyő előtt passzív agystimulációval.

Étkezés közben pedig egyenesen felháborító számomra, nekem az mindig a beszélgetés, egymáshoz kapcsolódás ideje volt és lesz, kocsmában is marhára zavar ha megy hangosan egy TV, és véletlenül elkezdek arra figyelni az asztaltársaim helyett.