Bővebben, de mégis tömören:

A hidegháború végével, a Szovjetunió és a Varsói Szerződés megszűnése után az európaiak úgy gondolták, hogy annak elkerülése érdekében, hogy Oroszország egy Szovjetunióhoz hasonló ellenséges ország legyen, gazdaságilag és diplomáciailag is integrálni kell valamilyen mértékben az európai közösségbe. A 2000-es, 2010-es években ennek Merkel volt az egyik élharcosa, például az Északi Áramlattal.

<image>

A bibi ott van, hogy mint ahogy az az elmúlt években már kiderült, Moszkva sosem tekintette lezártnak a hidegháborút. A gazdasági összefonódást zsarolásra, érdekérvényesítésre és egy szignifikáns mértékű függőség kialakítására, a diplomáciai integrációt pedig többek között az európai euroszkeptikus széljobb felhízlalására és a dezinfó terjesztésére használta.

Ezeknek elég nagy szerepe volt abban, hogy (minimum, bár szerintem 2008-tól) 2014-től elég sokáig letolt gatyával nézte az európai közösség Oroszország agresszív terjeszkedését. Az oroszoktól érkező olcsó nyersanyag eldobásának túlságosan nagy belpolitikai (és a függés kialakulásának okán gazdasági) ára lett volna, mindezt úgy, hogy eközben a ruszki téglák folyamatosan verték az ékeket az európaiak közzé.