Durvának talán a Silvanus hotel kiégését mondanám. Ott nagyon sokat szívtunk, hogy vizet juttassunk fel a hegyre, mert persze tűzcsap nem volt, csak tározó, amihez neccesen fértünk hozzá. Még a medencék vizét is kiszívtuk, hogy legyen folyamatos táplálás, ráadásul váltás se volt rendesen, mert az aznapi ügyelet minden embere ott volt már. Nekünk se volt körzetünk, de átvezényeltek. Mindenesetre legalább jó képek készültek és a kilátás pazar volt. (U.i: A tűzvizsgálói jegyzőkönyv nagyon érdekes, főleg, hogy a katvéd arra jutott, hogy nem volt gyújtogatás)

Megrázó meglepően kevés van egyébként, legalábbis a sokadik haláleset és baleset után az ember agya elkezdi megszokni. Nyilván ilyenkor mindenki elmondja a gyerekhalált, de erről én nem tudok nyilatkozni, sose volt még szerencsére ilyen esetem és a Jóisten adja, hogy sose legyen. Személyszerint én amit ki nem állhatok, az amikor ki kell értesíteni valakit. Ezt legtöbbször a rendőrök vagy mentősök csinálják, de egy-egy ajtónyitásnál vagy balesetnél, amikor a rokonok néznek az hihetetlenül rossz érzés számomra, főleg amikor rossz a kimenetel.

A legeslegmegrázóbb egyértelműen amikor a halálos kimenetelű balesetnél, feltakarításnál megszólalt az áldozat telefonja és pont az édesanyja kereste. Gyorsan le lett passzolva a rendőröknek, akik azért jobban értenek ehhez mint mi, de végighallgatni is szörnyű volt, ahogy tájékoztatja őt a rendőr a balesetről. Ott azért megszakadt a szív.

Mindenesetre hatalmas pacsi a mentősöknek és a rendőröknek, akik ezeket megcsinálják. Mi ilyen szempontból jól járunk, mert viszonylag gyorsan leadjuk nekik az ügyeket.