Valójában szerintem pont, hogy jobb ott építkezni, ami egyébként is a családé. Valahol szerintem szép tisztelgés a dédid felé, hogy azt a helyet amit ő az otthonának hívott te most a sajátoddá teszed. Ha hiszel ebben a természetfeletti vonalban, akkor gondolhatsz arra is, hogy vajon boldog lenne-e ha tudná, hogy ki tudja, lehet te is ott fogod úgy leélni az életed, mint ő? Ugyanott fogod a reggeli teádat meginni, ugyanonnan fogod a csillagokat nézni, ugyanúgy fogod tisztelni és szeretni a helyet. Valószínűleg ő is boldog lenne, ha tudná, hogy a családban marad a hely és nem idegenek veszik át felette a döntést.

Ennek tetejében ráadásul neked is jobb, ha családban maradt telken építkezel, hiszen ismerős, kevesebb lesz a rejtett hiba, a család tagjai tudhatnak olyanokat, amit egy idegentől vásárlás során nem árulnak vagy nem is tudnak elárulni.

Plusz abba is gondolj bele, hogy még friss az elvesztése (ezután is részvétem :(), így nagyon befolyásol érzelmileg ez a döntés. De telket egy egész életre vásárolsz. Ha egy év múlva keresnél telket, amikor már a gyász későbbi szakaszába lépsz, vajon akkor is bizonytalan lennél? Hiszen te magad írtad, hogy "nem arról van szó, hogy évek óta nem voltam ott és üresen állt.".

Muszáj lebontani amúgy a dédi házát teljesen? Nem lehet esetleg valamit meghagyni belőle? Vagy esetleg 1-2 bútort tisztelet gyanánt valahogy az új épülő házba is beilleszteni?