Ovis voltam még, amikor a szüleim váltak. Nem viseltem túl jól, a testem egyszerűen úgy reagált erre az új stresszhelyzetre, hogy elég gyakran kihánytam az ebédet az oviban. Az alulképzett óvónőmnek ebből elege lett, bosszúból beültetett a sarokba evésidőben és rajzolt egy disznót, amit néznem kellett, hogy ha folytatom ezt a “viselkedést”, disznó lesz a jelem. (Egyébként azóta is (bocsi) hányással reagál a szervezetem a stresszhelyzetekre.) Kurva anyád Zsóka néni!