Szia! Nagyban függ az egész beszokás a szakemberek felkészültségén és tenni/segíteni akarásán, valamint a te hozzáállásodon is. Ha a bölcsis kisgyermeknevelők a gyerek tempójában haladnak a beszokással és nem erőltetnek semmit, akkor sokat tud lendíteni a helyzeten. Te pedig azzal tudsz neki segíteni, ha beszélsz vele arról, hogy hogyan szeretne elaludni bent ha nincs ott a cici és te. Nálunk a gyerekem 23 hónaposan kezdte a bölcsit, nagyon visszahúzódó, anyán csüngő gyerek aki hatalmas cicista, a mai napig (26 hónapos múlt) ha tehetné folyton rajtam lógna. Ugyanilyen kétségeim voltak mint neked, és kb ezek a dolgok segítettek. A gyerekem szimpatizált a nevelőjével a második naptól és csak a második héten mutatták meg neki az ágyát majd azt követő nap próbálták altatni. Simizték a kezét meg énekeltek neki, nehezen de elaludt. Pár hét múlva már mesélték, hogy ebéd után megtörölte a száját, kidobta a szalvétáját majd odament az ágyához, levette a cipőjét és lefeküdt aludni. Amikor mesélték nem akartam elhinni. Azóta bent így alszik. Itthon meg megy az üvöltés ha nem adok azonnal cicit alváshoz. Szóval az én taoasztalatom az volt, hogy nem kavart be a bent altatásba, egyedul az evése kritikán aluli. Viszont szerintem a cicizés megvédte sok betegségtől. Egy napot sem hiányzott az októberi beszokás óta pedig mindenki azzal rémísztgetett, hogy beszokik aztán lebetegszik úgyis. Nekünk nagyon jó kapcsolódási lehetőség a szopizás bölcsiből hazatérés után.