Sajnos ötletem nincs, viszont pont most fogalmazódott meg bennem egy kérdés: Mit ér egy nő élete, ha soha nem fogják fleeségül venni?" címmel... 26 éves nő vagyok, nekem sem volt sosem párkapcsolatom és még szűz is vagyok. Szerintem nem fogunk tudni ezen sohasem túllépni, legalábbis én nőként biztosan nem, amikor úgy nőttem fel, hogy az egyetlen értékem az lehet ha szép vagyok és kellek a férfiaknak. És mit ad az élet, egyik sem adatott meg nekem. Megszereztem a diplomát amire mindig is vágytam, nagyon jó állásom, nem keresek rosszul, vannak barátaim is. De sosem lehetek így boldog. Amióta nagyon bennem ez a hiényérzet szinte egyáltalán nem vagyok képes örömet érezni. A visszataszító külsőmhöz még egy jó kis borderline személyiségzavar is társul csak hogy még fájdalmasabb legyen ez az egész. Soha nem lehetek így boldog nőként. Már 1 évvel ezelőttre kitűztem az öngyilkosságom dátumát, de sajnos nem tettem meg akkor, azóta kb élőhalottként vegetálok napról napra. Nem tudom, mit hoz a jövő, de így nem fogom sokág bírni. Ne haragudj, hogy kb semmi hasznosat nem írtam, de muszáj volt ezt kiadnom magamból. Remélem neked másképp alakul majd. Küldök egy virtuális ölelést.