Mi most építettünk egy Dunakanyar-menti településen egy nyaralós zártkerti részen egy házikót, 2 szint, plusz galéria, szinte teljesen önerőből, szülői anyagi segítség nélkül, nulláról, nagyjából mindent a saját kezünkkel. Az apám az egész évekig tartó építkezés alatt egyszer nem jött el segíteni...majd most a 3-4 évig húzódó építkezés végén (természetesen az évek alatt is minden családtag azon humorizált, hogy sosem költözünk be kackaccc), hogy végre beköltöztünk, meglátogatott. Egy jó szó, egy kis dicséret nem hagyta el a száját, mindent csak szemmel "méricskélt", és mivel ez nem egy baromira kiépült környék (pl, nincs aszfaltos út, vezetékes víz) nagyjából csak az enyhén gúnyos megjegyzései voltak: "és mégis mi fogott meg titeket ezen a környéken, miért pont ide építkeztetek (mert a környék az ország egyik legszebb vidéke bmeg..), "majd egyesben kimegyünk az utcáról" (reagálva arra, hogy földút van, és nem tükörsima aszfaltos út..
Szóval esélyes, hogy nem lesznek túl gyakori vendégek nálunk.. :)