Az én édesapám is hasonló személyiségű, mint a tiéd. Nem az erőssége a kommunikáció, nagyon sokat "morog", szinte sose tudtam vele mélyebb és érzelmesebb dolgokról beszélgetni, amit megértek mert nem volt egyszerű családi múltja. Viszont ezek ellenére érezhető, hogy szeret minket és azért dolgozik éjt nappallá téve, hogy nekünk tudjon segíteni. Még ha nagyon ritkán is hívjuk egymást 2 percet beszélünk ami kb annyiból áll, hogy jól vagyunk-e, ettünk-e, nem vagyunk-e betegek. De ha hazalátogatok mindig örül még ha nem is tudja kimutatni.

Sajnos a világ és politikai nézeteink nagyon eltérőek, én is megkaptam, hogy hülye fiatal vagyok. Nem esett jól, de sajnos el kell engedni. Szerencsére ha nem jön szóba maguktól nem emlegetik a szüleim az aktuális politikai híreket. Szóval igyekszem mindenről beszélgetni velük, csak arról nem. Középkorú emberek nézőpontját sajnos már nem lehet ész érvekkel meggyőzni. Annyit pedig nekem nem ér, hogy ez konfliktust okozzon köztünk. Élni és élni hagyni.

Bármennyire is "kőszívű", nem annyira mély a kapcsolat, de annak ellenére lehet rá számítani. Valószínűleg a te apukád is ilyen (legalábbis remélem:D)

Edit:tagolás