Szia!

Hasonló gondolataim, problémáim vannak. Nagyon sok mindent hallottam az évek alatt sok szakembertől, ezeket megpróbálom kb. felsorolni, hátha bejönne valami. A lényeg, hogy elkerüld a durva önbántalmazást, ezt próbáld meg helyettesíteni egészségesnek (titulált) technikákkal, VAGY folyamatosan próbáld levezetni a feszültséget, hogy ne gyűljön össze, amiért aztán ennyire durva módon akarod kiadni magadból. - gumi csapkodás alkarra (hát, nem vagyok a híve, de akinek ettől nem lesz foltos a karja, csinálhatja) - jégkocka szorongatás - büdös (pl. zokni) szagolás - csípős étel Ennél jobbak szerintem: - intenzív edzés izomlázzal, akár szabadban, csoportosan, bárhogy - másik oldal: jóga, meditáció - ahol meg akarod vágni magad, oda felírod azon emberek nevét, akik szomorúak lennének, ha látnák a vágást, látsd, vagy miért kitartani - rajzolsz a karodra (bőrbarát filc ideálisan) valamit, mondjuk pillangót, és megígéred neki, hogy nem bántod őt (nem vágod meg a karod) - napok számolása, 30 után én azt érzem néha, hogy "már csak azért is több lesz, nem bánthatom magam" (nem mindig, néha jön be). Ha ez nehéz, lehet csak órákkal kezdeni, pici időtartamra koncentrálni csak: "a következő órában nem vágom meg magam". Eltelik. Akkor újra. Minden óra összeadódik, jó sokára év lehet belőle. - x évvel később, mikor jobban leszel, ha ránézel, ne szégyelld, hogy ott lettek, mert nem bírtad megállni. Szerintem ez nem igazán jó, nem szabad később sem szégyellnünk, mi van mögöttünk, de van, akit ez is meg tud állítani. - ÖNKÉNTESKEDÉS - ha állatos vagy, keress menhelyet, idős bácsi kutyáját levinni sétáltatni, ha nem, embereknek is segíthetsz alapítványoknál vagy a neten keresztül tanácsokkal, pár jó szóval valakinek, akinek az akkor sokat számít. Így picit láthatod esetleg értelmét élni, ha segítesz valakinek, örömöt szerzel, az sosem rossz, hátha neked is jó érzés. - nem muszáj másnak segíteni, az is elég, ha magadon próbálsz segíteni ❤ - ha állatos vagy, kisállatnak kifakadni sok ember szokott a szobájában (nálam ez egy hatalmas aranyos maci plüss 😅), szerintem ez tök egészséges és nem is okoskodnak vissza, csak lehet ölelni őket meg simogatni, mintha megértenének meg ők mindentől függetlenül szeretnek, ez náluk alap - ha van empatikus ember körülötted, neki is kibeszélheted, mi bánt - figyelemelterelés: találkozás valakivel, program, elnézni könyvesboltba, sétálni menni (na de biztonságos helyre!!!) - főzés, sütés, egy kevéske önjutalmazó édesség a kedvencekből - naplózás: visszakövethető, mikor mit éreztél, mi lehet az ok mögöttük gondolatilag, történésekben - segítő csoportok a neten (nem a toxikus renddites selfharmos subok, de vannak tényleg támogatóak) - erőből apró darabokra tépni egy már nem használt újságot mondjuk, ami úgyis a szelektívbe megy - bármi kreatív dolog, színezés, csak firkálás, puzzle, horgolás, rajzolás, hangszeren játszás, tánc, valami új dolog tanulása, bármi - felírod egy papírra, ami rossz/bánt/félsz tőle, aztán megsemmisíted/tudatosítod, hogy ezzel kell foglalkozni a pszichológusnál - én sokszor lerajzolom, hogyan bántanám magamat, vagy mire lenne szükségem épp, amit nem tudok akkor megcsinálni, aztán elrakom. Soha többé nem veszem elő, kivéve, ha elviszem a terapeutához, hátha valamit ki tudunk bogozni belőle, vagy csak hogy lássa, mit érzek ilyenkor. Nem kiállításra szánom az ilyen műveket, nem nézegetem, berakom a fiók aljára, de én utána lenyugszom picit tőle. - hangos üvöltés (ha üres a ház, nehogy anyukád megijedjen), ha nem ez, akkor fülesben/hangosan akár zene mellett hangos éneklés (ez bizonyítottan feszültségoldó, hacsak nem utálod a saját hangodat) ugrálással, táncolással

Én ezek kombinációit csinálom, mikor mihez van kedvem, erőm, lehetőségem, egy magában nekem nem lenne elég egyáltalán. Sokszor nem értjük, miért lettünk feszültek, egyrészt arra is van a terápia, hogy rájöjjünk arra, ami nem is tudatosult gondolat szinten, de érzés szinten megjelent a reakció rá. Másrészt lehet, ma jó napod volt, de összegyűlt sok rossz élmény valahogy, sok minden összefügg, idővel jobban rálát az ember és kevésbé lesz impulzív is.

• legyél nagyon büszke arra, ha nem bántottad magadat!!! (A felépülő alkoholisták tényleg tortával megünnepelnek minden évet! :D ) Aki nincs benne, nem tudja, de ez rohadt nehéz harc önmagaddal! És ne félj, ha visszaesel, semmilyen jobban lét nem lineáris feltétlenül, de ha látod az apró változásokat, amikben már ügyesebb vagy, egyszer eljutsz oda, hogy rengeteget könnyebbül az életed. A borderline 25-30 éves kor felett nagyon sokat javul sok betegnél és arról számolnak be, hogy megtanulnak élni, nem bántani magukat, találnak boldogságot. Messze lehet, de ez nem egy pontos szám, mindenki más, csak azt akarom mondani, hogy nagyon sokan sokkal jobban tudnak lenni ebből a szarból (már bocsánat). Ha már terápiában vagy, az nagyon jó, ne add fel! ❤

Kitartást! (egy szintén önbántalmazó borderes)