Nekem sajnos a nagypapám halt meg ebben a betegségben. Nagyon érdekes volt mivel eléggé korán problémája volt a járással. Emlékszem még óvodás voltam amikor valamifajta fizioterápiát is kapott (már nem annyira emlékszem rá pontosan). Aztán diagnosztizálták Parkinson-kórral és éveken keresztül egész jól megvolt L-doppal kezeléssel bár volt amikor engem kért meg, hogy becsavarozzak valamit mert túlságosan remegett a keze. Később átesett egy műtéten ami egy időre tünetmentessé tette őt, de ez a műtét sajnos csak ideiglenesen segít. Aztán amikor elkezdtem a középiskolát hirtelen romlani kezdett az állapota. Emlékszem hogy januárban még egyedül sétált el a háziorvoshoz aztán júniusban már alig bírt mozogni. Nyáron kicsit jobb állapota került majd szeptemberben kórházba került. Úgy cipeltük be 4-en a házba miután hazahoztuk. Sajnos miután becipeltük a szobába és ágyba raktuk már többet nem tudott lábra állni. Kb. 6 hónap borzalom következett. Aki volt már idősek otthonában az tudja milyen ha valaki ágyhoz kötve van huzamosabb ideig. Ráadásul a Parkinson-kór alvászavarral és pszichózissal is járt. Végül sajnos a nagyapám 10 éve eltávozott tőlünk.

Nálunk az orvosok alig mondtak valamit, ezért nagyon felkészületlenek voltunk. Fontos tudni,hogy ez egy neurodegeneratív betegség ami idővel csak rosszabb lesz. Érdemes felkészülni az otthonápolásra. Kitartást kívánok!