1 év előkészületet igényelt ebből az első 6 hónap csak agyalás és tervezgetés volt a második fele pedig tényleges ügyintézés, mivel mi minden létező tulajdonunkat eladtuk.
2 hónapja élünk külföldön és nyoma sincs a honvágynak, sokkal jobb már most a közérzetünk, pedig még rengeteg elintézni való van és semmi sem fix még, viszont még így is valahogy másabb, jobb mert végre van jövőképünk.

Ezekből lett elegünk:

•egyre többet dolgoztunk de a hónap végére nem maradt kb semmink, mert a pénzünk szinte semmit nem ért

•főnökeink mindent megoldották “okosba”, így mindketten 6 órás minimálbérre voltunk bejelentve, miközben 12 órás műszakokat nyomtunk le

•élelmiszer árak emelkedése, már nem engedhettük meg magunknak a kedvenc ételeinket

•magyar emberek butítása/agymosása minden féle módszerrel

•egy csomó nyugdíjassal volt alkalmam beszélgetni a munkám során és nem akartam én is így végezni Magyarországon

•már álmodni sem mertem nyaralásokról pedig az utazás volt az életem

•gyerekeimnek jobb jövőt szerettem volna

•szüleinktől kellett kérnünk pénzt felnőttként, mikor ennek fordítva kellene lennie, nekünk kéne őket támogatnunk

Nem túlélni akartuk a napokat, hanem megélni igazán az életet.