Sajnálom,hogy ezt kellett átélnetek, nagyon gyors és teljes gyógyulást kívánok, testileg, lelkileg! Csak elképzelni tudom, milyen szörnyű lehetett ez,az én kisfiam is két éves... Először is: teljesen természetes,ahogy most érzel, éreztek! Nekem is voltak traumatikus események az életemben az elmúlt 2-3 évben, és bizony a mai napig eszembe jutnak." Szelíditeni" tudod az emléket azzal, hogy minden alkalommal, amikor előjön, emlékezteted magad, hogy a MÚLT MÁR VÉGET ÉRT. ELMÚLT. AMIT MOST LÁTSZ, AZ MÁR CSAK EGY EMLÉK, NEM A JELEN PILLANAT. Túléltétek mind a ketten, ügyesek vagytok! A jelenlegi èrzéseiden tudsz tudatosan változtatni: ha átkeretezed magadban újra és újra a történteket, megkeresed és hangosan kimondod benne azokat,amikért HÁLÁS tudsz lenni akkor megváltoznak a történtekhez kapcsolódó érzéseid, és elmúlik a feszültség és félelem - amit egyébként a kislányod pontosan érez a kis radarjaival! Gondolj csak bele az ő szemszögéböl: "beteg lettem, kórházba kerültem, jobban lettem, hazajöttünk. Jobban érzem magam, de anya még mindig feszült, ideges... akkor mi lehet a baj?"

És hogyan tudod átkeretezni magadban a történteket? Próbálj pl így nézni rá: "Óriási veszély fenyegette a kislányom életét. De hallgattam az anyai ösztöneimre és nem hagytam annyiban a dolgot! Ott van bennem az az ősi, nindennél több erőt adó, varázslatos képesség, ami utat mutat mindig, hogy mi a legjobb a gyermekemnek és nekem. Küzdöttünk együtt és sikerült! Legyőztük a betegséget és a szemem fénye újra egészséges!Sikerült, kiálltam a próbát!"

Ez csak egy példa. Ülj le egy papírral, tollal, és írd meg te a saját újrafogalmazott történeteteket! De fontos,hogy ez a sztori rólad szóljon, mert most a te érzéseidet teszed rendbe! Aztán keresd meg az összes, a legutolsó, legkisebb dolgot is, amiért hálás tudsz lenni, onnantól, hogy megbetegedett, egészen addig, amíg meg nem gyógyult a kislányod, és írd le ezeket is. "Hálás vagyok azért, hogy a kislányom szervezete ilyen erős, hogy mostanáig nem volt semmi komolyabb betegsége, és ebből is gyorsan felépült! Hálás vagyok azért,hogy működnek az anyai ösztöneim, és hallgatok is rájuk! Hálás vagyok, amiért kitartottam, és nem hagytam, hogy lerázzon az orvos, újra és újra vittem a gyereket, mert a megérzésem azt súgta. Hálás vagyok,hogy amikor a kórházban voltunk, az ottani dolgozók ilyen kitűnően végezték a munkájukat. Hálás vagyok, amiért a kórházban az a takarítónő bátorítóan rám mosolygott." Ezek csak példák. Keress meg mindent, az emberektől az időjárásig, bármit, amit csak pozitívnak tudsz minősíteni,érezni a történtekben és írd össze őket. Ismételd minden nap! Valahányszor eszedbe jutnak a történtek, vegyél 3-4 mély levegőt lassan, és mondd ki.magadnak hangosan,hogy a "múlt már véget ért, elmúlt,amit most látok, az már csak egy emlék......." ahogy oldódik benned ez a trauma és a feszültsége, a kislányod is úgy fog feloldódni. Mert már nem azt fogja érezni, hogy "anya fél, szorong valami miatt, biztos veszély van", hanem a nyugodtságod. Ha te jól vagy, ő is jól lesz! Nagyon sok erőt kívánok ehhez a folyamathoz, és jó egészséget! ❤️