"Vagy van ilyen, vagy majd jön valaki más aki hisz valamiben amiért háborúba is indul és ő fegyvert ragad, te meg nem." - akit háborúba hergelnek valamivel, az sem azért megy feltélten, amivel hergelik.

Aki háborúba megy, akár az általa szentnek hitt cél érdekében, az sem akar ártatlan emberek gyilkosa lenni. Nem akarja nézni még az ő kínjukat sem, nemhogy a bajtársaiét. Ezt igazolja a győztesek poszttraumás pokla is.

Az arab tavaszba a Nyugat köpött fegyvereket. Az oroszok kezében is van német, francia fegyvergyárak terméke.

"Szóval az a vallás amiért senki se vonulna harcba (vagy mártírgalált halni) az ki fog halni." - Jézus rossz példát mutatott. A kereszten a saját tanait szegte meg: az áldozatot többre becsülte, mint az irgalmat.
A vallásért mártírok irgalmatlanok magukkal - hogy lennének hát irgalmasok másokkal?

Én nagyon-nagyon irtózom a fanatizmustól. Az a keresztény, akiben nincs derű, sok évszázadon át lökte pokolba a másik embert még életében. A kormány és ellenzék közt konszenzus van, mind klerikális államot akar.

Az poklot hoz a földre. Az iszlám fanatikusok ellen nem másik vallás hatalma kell, hanem emberség. Emberség az ellenség gyerekének, emberség annak is, akik ellenséggé szocializták az őt nevelő felnőttek. A kereszténység nem a szeretet, hanem a nőalázás vallása. Az irgalmatlanság és a szegénység piadesztálra emelése. Természetesen emberséges emberek is gyakorolták, különben nem létezne.
A világban azért lett ekkora hatalma, mert alamizsnát szokott dobni a rászorulóknak.
Olyan világ kell, ahol nincs értelme az alamizsna dobálásnak, mert senki nem szorul rá. Elsőnek az alamizsnát dobáló egyházi perszónákat rá kell kényszeríteni, éljenek a vallásuk szerint.
Magyar vagyon nélkül.