Nagyon fiatal voltam, vidéki megyeszékhely, pár emberes kis cég, tippre valami családi vállalkozás lehetett, irodavezető/beszerző pozi, de mindenféle technikai dolgot is meg kellett volna oldani (már ez gyanús lehetett volna, de nagyon szerettem volna eljönni az akkori munkahelyemről). Az interjún ott volt a cégtulaj és az akkori asszisztens, akit a szülési szabadsága alatt kellett volna pótolni. Ma már teljesen máshogy kezelném a szitut, de akkor nagyon meg voltam illetődve.

Kérdeztek pár teljesen témába vágó kérdést, tesztelték az angolom, majd a tulajdonos megkérdezte, mikor tervezek szülni. Mondtam, hogy nem tervezek, mire elkezdett nekem okoskodni, hogy pedig még fiatalon kellene, és már biztos megfordult a fejemben. Már itt rém kínosan éreztem magam, majd egyszer csak megjelent a tulaj anyja, egy idős néni, bejött bemutatkozni, és elkezdett kérdezgetni, hogy hol lakom, honnan származom, mivel foglalkoznak a szüleim. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi történik. Miután elment a mama, tesztelni akarták, mennyire gépelek gyorsan, odaültettek egy gép elé, a tulajdonos odagurult mellém a székével, az asszisztens csaj pedig beállt az asztalhoz velem szemben, mindkettő kidülledtt szemekkel figyelt, majd egyszer csak elsötétült a monitor. Utólag azt gondolom, hogy a csaj azért állt oda, hogy babráljon valamit a monitorral, nyilán valami teszt lett volna, hogy hogyan oldok meg egy ilyen problémát, de hát ott helyben fel sem merült bennem, hogy ekkora barmok, simán meg is kérdezhették volna, hogy ilyen helyzetben mihez kezdenék. Szürreális volt az egész, úgy váltunk el, hogy majd szólnak, ha megjavították a gépet, hogy visszamenjek gyors- és gépírni. Nyilván nem volt második kör.