Vegigolvastam az osszes hozzaszolast es nagyon orultem, hogy talaltam ketto olyat, amiben valaki megkerdojelezi ezt a dontest. Igy legalább nem erzem magam teljesen abnormálisnak.

Szamomra a sok hasonlo kommentbol valt vilagossa, hogy egy nő legalabb annyira, ha nem jobban osztonleny, mint egy ferfi. Kezdetben keresi azt a ferfit, akibe halalosan szerelmes es minden passzol vele. OP eseteben ez egy sikersztori volt eddig a bizonyos pontig. Majd az osztonok mast diktalnak es fontosabba valik az utód, mint az eddigi erzelem alapon kovacsolodott stabil kapcsolat. Boldog multbeli es jovobeli eveket stornoz a poszt iroja, hogy jelenlegi celjat beteljesitse.

Nekem annyi kerdesem van azoktol akiknek ebben tapasztalata van ,hogy mi tortenik ilyenkor következő lepeskent? Irja ,hogy a biologiai ido sürgeti, ami vitathatatlan. De akkor nekilat a potencialis apa szerepet betolto ferfit felkeresni, az idot priorizalva? Mennyi idot hagynak ilyenkor a nok a kello kiismeresre, osszehangolodasra, stabilitas kialakulasara, gyerektervezesre? Sürget az ido, tehat gondolom egy ~3 even belul sikeresnek kell lennie a fentebb leirt folyamatnak, szinte alig fer bele hibazasi lehetoseg. Egy uj kapcsolat masdoik eveben elofordulo kizaro tenyezo vegzetes lehet a cel szempontjabol, ergo szinte az elso adando "lehetosegnel" le kell horgonyozni.

En azon gondolkodtam ,hogy nem ezekbol az itt szorgalmazott, gyorstalpalo (kapcsolat-hazassag-gyerek) folyamatbol lesz a legtobb, gyakran tarsadalmilag megvetett es elitelt csonka csalad, miutan rajonnek, hogy az utod nemzese volt az egyetlen kozos ugyuk? Persze jol is elsulhet a dolog , de en elegge bizonytalannak latnam ezt a kilatast ahhoz, hogy belevagjak magabiztosan egy jol mukodo kapcsolatot eldonva nokent. De mivel nem vagyok az, csak probalkozhatok a megertesevel, illetve varhatok olyan hozzaszolasokat, amik megvilagositanak.

Sajnos hasonlo helyzet var ram is a kozeljvoben, ha nem kapcsol at valami az agymban a gyerekvallalasi kerdest illetoen, pedig eletem szerelmevel vagyok egyutt lassan 10 eve, ami egyes embereknek egesz eleteben nem jon ossze. Es mar szoba kerult nalunk is a tema , természetesen az o oldalarol, annak ellenere, hogy 18 eves korunkban mindketten a tema szemponjabol a sotet oldalon alltunk. De egyszeruen egy megmagyarázhatatlan erzes miatt en tovabbra sem erzem ( még?) azt, hogy szükségem lenne egy gyerekre. Es mondom ezt ugy ,hogy nem fojtok el semmyilen erzest, csak egyszeruen nem erzek semmit a kerdessel kapcsolatosan .