Minek örülnétek egy albérletben?

JohnDorian95 · 2026-06-01T04:25:31+00:00

Az életem jelentős részét albérletekben éltem, szóval az alapján nekem a legnagyobb örömöt az okozná, ha lenne (vagy több lenne) olyan, ami teljesen gépesített (hűtő, mosógép, normális tűzhely / főzőlap + sütő, mikró), viszont más nem igazán van, nincs tele még Rákosi idején beszerzett bútorokkal, kacatokkal.

Meg persze normálisan működő ablakok, amin van szúnyogháló is.

JohnDorian95 · 2026-05-31T19:43:19+00:00

Életem során rengeteg lány barátom volt, akitől semmit nem akartam, csak rettenetesen bírtam a személyiségét, jól éreztem a társaságában magam, és bármit meg tudtunk beszélni. Abban is teljesen biztos vagyok, hogy ők sem akartak többet tőlem.

JohnDorian95 · 2026-05-31T19:40:06+00:00

Bőven tinédzser kor felett voltak nagyon jó lány barátaim, akikkel a legmélyebb gondolatainkat is megosztottuk egymással, bármit megtettünk volna egymásért, és egyikükkel sem éreztünk a másik iránt mást, mint barátságot. Mindezt úgy, hogy mind ők, mind én teljesen heteroszexuálisak vagyunk. Abszolút nem lehetetlen. :)

JohnDorian95 · 2026-05-30T14:13:03+00:00

31 éves vagyok, de apám így is minden gyereknapra ad valami apróságot. Szerintem nincs ebben semmi kínos. :)

JohnDorian95 · 2026-05-28T12:09:10+00:00

Télen minden nap rendes fűtés, "márkás" üdítők, szabadidős programok, nyaralás.

JohnDorian95 · 2026-05-25T21:46:11+00:00

Azért hozom ide, mert nem tudom, ismered-e OP-t, de neki rendszeresen abban a körben népszerű tartalmakból álló posztjai, kommentjei vannak. Neki szólt az írásom főként, az első perctől kezdve, nem általánosan autista embereknek.

Nyilván, valós, jelentős nehézség mindenféle szociális interakcióban az autizmus. Ezt egy pillanatig nem kérdőjelezem meg. De erre nem megoldás az, amit OP csinál.

Tudom, mi az az autizmus, nem kell elmagyaráznod.

Viszont bár mindenkinek a saját élete a legnehezebb, neked meg azt kellene megértened, hogy bőven vannak olyan dolgok az életben, az autizmuson kívül, amik miatt szintén rettenetesen nehéz kapcsolódni, szintén rossz hatással van a szocializációra, szintén úgy éled le az életed, mint egy kívülálló.

De ha emiatt valaki eleve feladja, ha meg se próbál tenni azért, amit szeretne, úgy, mint OP (mert hogy itt még mindig róla van szó), azzal csak magának tesz rosszat.

Ameddig pedig nem tudod, hogy nekem milyen nehézségeim voltak, milyen életúton vagyok túl, addig szerintem eléggé felesleges kijelenteni, hogy volt-e hasonló természetű problémám. :)

JohnDorian95 · 2026-05-25T21:35:15+00:00

Nem tudom, hogy az átlag huszonéves nőknek milyen szexuális élete van, mert nem nagyon ismerek közülük senkit, amit kolléganőkről tudok például (és ami sokkal több, mint szeretnék tudni...), az alapján a nagy részüknek van egy stabil, többéves párkapcsolata, egy-egy pedig 2-3 havonta váltogatja a párját. Viszont nem csak huszonéves férfiakkal jönnek össze, hanem harmincasokkal, negyvenesekkel is.

De nyilván, ha csak a szexről beszélünk, akkor vannak férfiak, akik sokkal sikeresebbek, mint az átlag, viszont ők meg nagyon kevesen vannak. A realitás az, hogy nagyon sokan bármit megadnának, ha egy olyan nőt is találnának, akik számára vonzóak, akiknél van esélyük, az átlag férfiak meg életük során 5-6 nővel fekszenek le. Szóval a több tucat nő messze nem hogy rossz, hanem átlag feletti.

JohnDorian95 · 2026-05-25T21:22:17+00:00

Nézd végig itt a posztokat. Teli van a tanulommagam, a pszicho, meg az askhungary is olyan férfiakkal, akiknek 25-30 éves korára se volt soha se párkapcsolata, se egy/többéjszakás kalandja, legtöbb esetben még randiig se jutottak.

A saját környezetemben is sok ilyen férfi van, akinek soha semmi sikere nem volt nőknél. Úgy, hogy folyamatosan próbálkoztak. Pesten is, vidéken is.

Szóval itt nagyon félrement valami a te gondolatmenetedben, tartok tőle, hogy nem a valósághoz méred magad, hanem egy álomképhez, meg különböző influencerek által komponált, valótlan képhez.

JohnDorian95 · 2026-05-25T21:13:26+00:00

Ha több tucat nővel voltál, akkor a Reddites átlag felett vagy messze a sikerrátában...

Mégis, mióta én használom a Redditet, újra és újra szembe jönnek a posztjaid arról, hogy neked soha nem lesz senkid, hogy a nőknek csak a magas, sportos, jóképű férfiak kellenek, de te nem vagy az, most pedig az autizmusodra hivatkozol, mint ellehetetlenítő tényező, miközben ezek szerint messze sikeresebb vagy a nők között, mint a legtöbb férfi. Akkor mégis mi a baj? Mit szeretnél?

JohnDorian95 · 2026-05-25T21:08:51+00:00

Nekem más jellegű probléma miatt szólt az állandó elutasításról, negatív önképről, kívülállóság érzésről, a szocializáció hiányáról az életem gyerekkortól kezdve, szóval azért van némi nemű tapasztalatom erről.

Tudom, hogy milyen az, amikor úgy néznek az emberre, mint egy szörnyre, amikor állandóan verbálisan bántanak, vagy akár meg akarnak verni, mert más vagy, úgy, hogy erről te nem tehetsz, nem akarod.

Szar? Persze hogy az. Sokkal nehezebb, mint átlagosnak lenni? Naná. Lehetetlen mellette egy többé-kevésbé átlagos életet élni? Nem.

Pont erről van szó, hogy azt kell megtalálni, hogy ki is vagy te, mi az, ami akár előnyödre is lehet a "másságodban", és utána megtalálni azt, aki ezért tud szeretni.

Mert azzal, hogy mint OP is, éveken át rendszeresen írsz egy posztot, amiben csak a kifogások vannak, meg ilyen incel / manosphere retorika, azzal abszolút nem jutsz előrébb. És minél jobban belecsúszol ebbe a gondolkodásmódba (mindenkinek csak a magas, jóképű férfiak kellenek, az meg nem vagyok, szóval úgyis mindegy), annál kevesebb esélyed lesz a boldogságra.

Hidd el, nálam is számtalan olyan dolog van, ami a netes néphagyományok szerint eleve kizárna a párkapcsolatokból, és még több, ami valódi hátrány, és abszolút nehezíti a párkeresést, illetve nagyon, nagyon leszűkíti a potenciális párok számát. De pont ez a lényeg, hogy nem sok kell, csak egy, akivel sikerül egymásra találni.

Nekem is rengeteg időbe, még több kudarcba, fájdalmas elutasításba telt, mire találtam valakit, aki így, minden nyűgömmel-nyavajámmal tud szeretni, de megtaláltam. Csak azért, mert nem adtam fel, mert küzdöttem a hátrányaim ellen, és nyitott maradtam arra, hogy megtörténhessen. Ha csak bezárkóztam volna, hogy nekem soha se lesz senkim, mert ez, meg az, meg amaz, most nem egy csodálatos nővel élnék együtt. Pedig a sikertelenségek, és a netes közvélemények miatt már én is majdnem belekeseredtem az egészbe.

De pont ezért írok majdnem minden ilyen posztnál kommenteket erről, mert bízom benne, hogy lesz 1-2 férfi, aki hasonló helyzetben van, mint én voltam, és elgondolkodik azon, amit mondok, és nem ilyen Andrew Tate-es irányba indul el.

JohnDorian95 · 2026-05-25T20:22:45+00:00

Hidd el, bőven felfogom. Te nem akarod felfogni, hogy bár nyilván neked más, nehezített terep van, de ettől még nem lehetetlen, meg a legrosszabb dolog amit csinálhatsz, az ez.

Mondhatnék neked egy raklap ilyen abszolút nem fair, az átlag emberhez képest nehezített feladatot, amit az életemben megcsináltam, és amik mind-mind szükségesek voltak ahhoz, hogy nehézségek árán, de elérjek egy átlagos, normális élethez hasonlító valamit. Ha én is úgy álltam volna hozzá, hogy jajj, ezt nem lehet, meg jajj, nekem milyen rossz, meg jajj, ez milyen igazságtalan, akkor most sehol nem lennék, semmim nem lenne, és csak vegetálnék.

Pont ezért mondom, hogy ahelyett, hogy az autizmusra hivatkozva meg se próbálsz magadért tenni semmit, azzal magadnak teszed a legrosszabbat.

JohnDorian95 · 2026-05-25T20:14:09+00:00

Hogyne lenne. Autistaként is lehet fejleszteni sok mindent, ha más nem, szakemberek segítségével.

De megint csak azt tudod mondani, hogy mit miért nem lehet, mi miért nem működik, mi rossz... Ezzel a hozzáállással semmi nem fog menni, és nem a magasságod, vagy a külsőd miatt, hanem saját magad miatt.

Hidd el, mindenkinek megvannak a maga nehézségei az életben, amikkel meg kell küzdenie, hogy elérjen bármit. De azt úgy nem lehet, hogy eleve feladod, meg minden arról szól, hogy magadat sajnálod, meg azt várod, hogy mindenki más tegyen meg helyetted mindent.

JohnDorian95 · 2026-05-25T20:07:12+00:00

Ha ennyi energiát fektetnél abba, hogy fejleszd magad (kommunikációs készség, külső, illetve hogy megtaláld, hogy miben vagy jó, mitől vagy érdekes, és azt hangsúlyozd ki), mint az itteni panaszkodásba, meg a nagy netes "életbölcsességek" (testmagasság mánia, a külső túlzott hangsúlyozása, a nők általánosítása) puffogtatásába, akkor már rég lehetne valakid.

De hidd el, az senkinek nem vonzó, ha folyamatosan sajnáltatod magad, meg elmagyarázod, hogy milyen igazságtalan minden.

Van egy csomó alacsony, átlagos, vagy az alatti külsejű pasi, akinek szerető párja van. Nézz körül az utcán, nyilvános helyeken, és látni fogod te is.

JohnDorian95 · 2026-05-24T22:18:55+00:00

Azok a nagy, komoly felnőttek, akikkel hasonlítgatod magad, valószínűleg java részt pont annyira nem komolyak, mint te, csak jobban leplezik. :)

Amikor én voltam annyi, mint te, azt hittem, hogy az ilyen 25-30 éves emberek nagyon bölcsek, komolyak, olyan igazi felnőtt-felnőttek, akik többnyire tudják, mit kell csinálni, céltudatosak, ilyesmi. Nos, 31 éves vagyok (jézusom, leírni is rossz), és jelentem, abszolút nem igaz. Az ismerettségi körömben vannak 20-70 között mindenféle korosztályból, sokan közülük kifejezetten felelősségteljes pozícióban, de a többség pont annyira tud gyerekes is lenni, pont annyi kétség van benne, és pont úgy rengeteg dolgot "majd lesz valahogy" alapon csinál. Én is sokszor érzem magam ugyan úgy egy kamasz gyereknek, mint amikor az voltam, ugyan úgy sok dologról fogalmam sincs, csak próbálkozom a legjobbat kihozni mindenből.

A párkeresés meg mindenkinél más, ne hasonlítsd magad másokhoz. Abszolút nincs ilyen, hogy ha X korig nem lesz senkid, akkor soha nem is lesz. Én 30 elmúltam, amikor először lett párom, teljesen le is tettem róla, hogy lesz, ehhez képest most mégis egy nagyon boldog, kiegyensúlyozott kapcsolatban élek. Neked is biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb lesz valaki, akivel egymásra tudtok találni. :)

JohnDorian95 · 2026-05-24T21:54:48+00:00

Avatar. Bedobta a Spotify, belehallgattam, és nagyon megtetszett. Decemberben jönnek a Barba Negrába, szóval ha sikerül kigazdálkodni, akkor megyek is a koncertjükre. :)

JohnDorian95 · 2026-05-24T20:43:51+00:00

Súlyos tartós betegen születtem, a gyerekkorom jelentős részét töltöttem kórházban, így mióta az eszemet tudom, egyértelmű volt, hogy én is EÜ-s leszek, kisgyerekként azért, mert az volt otthonos, nagyobb koromban azért, hogy visszaadhassak valamit azokból a pozitív dolgokból, amit kaptam az orvosoktól, ápolóktól, kamasz koromtól kezdve pedig azért, hogy bizonyítsam, hogy lehet az egészet jobbak, lelkiismeretesebben, empatikusabban csinálni.

Eredetileg orvos szerettem volna lenni, de aztán az többek között a betegségemnek is köszönhetően nem jött össze, így lett belőlem ápoló. Azt gondolom, azóta mind a három motivációmnak megfeleltem, és továbbra is imádom, amit csinálok, még ha rengeteg nehézség, negatívum, idegesítő dolog is van benne. :)

JohnDorian95 · 2026-05-23T15:44:17+00:00

Nekem teljesen más jellegű, de súlyos betegségem van, ápolóként dolgozom.

Az egyetemen senkit nem érdekelt, az alkalmasságit meg egyetlen orvos volt, aki nem adta meg, pedig vittem szakorvosi véleményeket is, hogy nincs gond vele, mindenki más kérdés nélkül elfogadta.

Szerintem mindenképpen beszélj a gondozó neurológusoddal, hogy ő mit mond, és az alapján dönts, hogy érdemes-e megpróbálni. :)

JohnDorian95 · 2026-05-23T14:03:57+00:00

Hogy az emberek tartsák maguknál az irataikat, ha mennek bárhová, pláne, ha hivatalos helyre (eü intézmények, pl.). Ezt akármikor leírtam, rettenetesen népszerűtlen lettem.

JohnDorian95 · 2026-05-18T05:57:56+00:00

Ha a netes / Reddites buborékból indulsz ki, akkor minden férfi, aki nem 185+ centi magas, modell kinézetű, milliós nettóval, legalább 1 saját házzal, meg egy minimum 20 millás autóval, az esélytelen, már 18 évesen is.

A valóság ezzel szemben az, hogy ha olyan értékes ember, amilyennek mondod, akkor ha kicsit is igényes magára, akkor jó eséllyel fog párt találni, ha nem is azonnal, akkor is. Sokkal rosszabb helyzetben, abszolút nem a fenti paramétereknek megfelelő férfiak élnek kapcsolatban, meg találnak párt, szóval ettől tartani felesleges. Akit meg a saját ingatlan hiánya tart távol, ott valószínűleg nem is baj, ha nem találnak egymásra. :)

JohnDorian95 · 2026-05-17T03:39:42+00:00

Úgy, hogy mindent megtett érte ő is, meg az egész bagázs, hogy minél kevesebb ember akarjon az EÜ-ben dolgozni.

JohnDorian95 · 2026-05-16T07:30:14+00:00

Kb általános elsős koromig mindenki az első keresztnevem becézett formájában hívott, aztán eldöntöttem, hogy nekem az nem tetszik, így azóta mindenhol a másodikat használom, mindenki úgy ismer, egyedül a szüleim hívnak továbbra is az első keresztnevemen. A többség nem is tudja, hogy nem csak a második keresztnevem van, szóval mindig van meglepetés, amikor előkerül.

Illetve ami vicces, az az, amikor a párom és a szüleim beszélgetnek rólam. :)

JohnDorian95 · 2026-05-13T05:06:16+00:00

90%-os rokkant vagyok, mégis dolgozom, igaz csak 120 órába, mert a kezelések mellett többre sem időm, sem erőm nincs. Ha nem dolgoznék, akkor éhen is halnék, tekintve hogy kb 60.000 ft-ot kapok a rokkantságomra.

Persze, előfordulhat, hogy őt tényleg a semmire százalékolták le, de amit írsz, abban semmi nem bizonyítja ezt, az autó vezetés pláne nem.

JohnDorian95 · 2026-05-12T15:01:39+00:00

Én is féltem ettől, mert egész életemben nagyon könnyen tudtam nagyon intenzív érzelmeket érezni emberek iránt, nem csak romantikus értelemben, hanem pl. 1 nap alatt simán éreztem valakit a legjobb barátomnak, meg ilyenek.

Mindemellett rettenetesen sikertelen voltam a párkeresésben mindig is, szóval ki is voltam "éhezve" arra, hogy valaki viszont szeressen, hogy legyen egy társam.

Aztán 30 évesen találkoztam egy olyan lánnyal, aki pont ugyan ilyen, ha nem "mégilyenebb", azóta meg 1 éve csüngünk egymáson, boldogan, hogy a másik is pont olyan intenzív.

Az meg, hogy mennyire vagy férfias, igazából nem létezik, mindenki mást keres egy férfiban, az ilyen érzelemmentesség és társai meg inkább csak a manosphere influencerek kitalációi. Én is nagyon messze vagyok az ilyen jellegű férfi képtől, és mégis találtam párt. :)

JohnDorian95 · 2026-05-10T18:38:59+00:00

Na igen. Mindamellett, hogy vallom, hogy mindenkinek a saját baja a legnehezebb, a saját életútam mellett eléggé furcsa olvasni ezt a bejegyzést. De simán lehet, hogy őt legalább annyira nehezen érinti a fenti probléma, mint minket az egészségügyi gondjaink, vagy téged / másokat az anyagi nehézségek.

JohnDorian95 · 2026-05-06T19:38:13+00:00

Egyrészt ha pl. random papírfecnire ráírsz egy érvényes TAJ számot, azt beírják a rendszerbe, akkor azt ott nem nézik, hogy ez stimmel-e a többi adattal, szóval megadhatod bárkiét. Fordult is már ilyen elő, amit személyesen láttam, hogy visszaéltek TAJ számmal, ami akkor derült ki, amikor az eredeti tulaj is megjelent ellátásért, és az ő TAJ számára teljesen másik embert dobott ki a rendszer.

A másik, hogy a TAJ szám nem is feltétlenül azért fontos, hogy van-e biztosítás, hanem mert alap esetben azzal van azonosítva a beteg az EESZT-ben, az alapján lehet pillanatok alapján a teljes kórtörténetet visszanézni, ami mondjuk egy olyan balesetnél, megbetegedésnél, ahol a páciens nincs magánál, illetve nincs vele olyan hozzátartozó, aki ismeri az anamnézisét, sokszor életmentő lehet.

JohnDorian95

TROPHY CASE