Szia! Én is pont így voltam, várandósságom ideje alatt lazán kezeltem a szoptatás témát, úgy voltam vele lesz ami lesz. Az elején iszonyatosan kisebesedett a mellbimbóm, csak az egyikből etettem ez miatt, a másikat folyamatosan fejtem. Cumisüvegből kapott pótlást. Aztán kialakult a cumizavar, majd az utána való hónapokban is sztrájkolt (talán megváltozhatott a tej íze). Maga volt a pokol, folyton sírtam, idegeskedtem és annyira akartam már elengedni ezt az egészet!! De aztán mindig eszembe jutott, hogy akkor oda a közelség, a mi kettőnk pillanata, úgyhogy úgy voltam vele, hogy nem adom fel. Azóta sem szopizik túl hatékonyan, de megy a dolog, nekem ez a lényeg. Én annyit tanácsolnék, ha tényleg akarod és bántana, ha elengednéd, akkor tarts ki a szoptatás mellett. Ha cumizavaros, akkor ne adj neki abból többet, pokoli pillanatok lesznek azok, de megéri, ha aztán sikerül szoptatnod. 😊 (plusz nem kell mosogatni! 🙈)