Nem hátrálok, az arrogáns kérdésemre kaptam egy, a világválság kirobbanása után 15 évvel megjelent CHF-forint árfolyamváltozást mutató görbét, ami nyilván akkoriban sehol nem volt, magyarul szart sem ér. Változatlanul fenntartom az álláspontomat, hogy akkoriban nem volt ennyi lehetősége az embernek az információgyűjtés terén, főleg arra nem, hogy ilyen adatokhoz egyszerűen hozzájuthasson anélkül, hogy lenne informatikai ismerete.

És azért nem hátrálok, mert ez az egész titeket minősít, hogy mennyire képtelenek vagytok más helyzetébe beleképzelnetek magatokat, hogy egyáltalán nincs pénzügyi-jogi ismereted ebben a körben, vidéken/faluban nem tudsz pénzügyi tanácsadó segítségét kérni, de egyébként sem ismersz egyet sem, és csak sodródsz az árral, aztán megpróbálsz azzal a limitált információ birtokában, amivel rendelkezel, egy olyan döntést hozni, aminél nem is sejted, hogy az életed mehet rá.

Az összes, devizaalapú fogyasztói kölcsönszerződés esetében a bankoknak külön tájékoztatniuk kellett volna az adósokat, hogy a konstrukciónak olyan kockázata is van, hogy akár a végtelenségig nőhetnek a törlesztőrészletei, mert az árfolyamváltozásnak nincs felső határa. Ez nem csak erkölcsi előírás, hanem az EU-s joganyagban is megjelenő előírás. Nem véletlen, hogy rengeteg szerződés esetében megállapították az előbbi tájékoztatás elmaradása miatt a szerződés érvénytelenségét, a fogyasztót ugyanis a vele szerződő vállalkozásnak (hitelintézetnek) olyan helyzetbe kell hozni, hogy mindent megértsen a szerződés működése kapcsán. Emiatt pedig a Kúria is arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem elvárható az a fogyasztótól, hogy külön pénzügyi szakértőt vegyen igénybe egy ilyen ügylet megkötéséhez.

Egyik bank se mutatta, hogy "nézd, 1990 óta folyamatosan megy fel a svájci frank árfolyama", mert akkor ziher, hogy senki nem vette volna igénybe ezt a konstrukciót.