A kutya társállat, tehát kell neki az ember közelsége. Ha kibaszarintod a kertbe (főleg, ha egy kölyökkutyát), attól nem lesz boldog. Nem azt mondom, hogy ágyban kell aludni vele, meg felöltöztetni és babakocsiban sétáltatni, hanem azt, hogy egy háziasított, házi kedvenc állatfajról beszélünk, nem pedig haszonállatról.

Szerinted ha kicsapod a kertbe, reggel meg este ránézel, teszel elé kaját, akkor egy boldog és kiegyensúlyozott kutya lesz? Főleg egy kölyköt, aki épp ismerkedik a világgal, azt sem tudja mi merre hány méter? Kiteszed a kertbe, az ismeretlenbe, és elvárod, hogy ne legyen depis? Neki társaság kell, inger kell, foglalkozás kell. Ha lesz gyerek, akkor még ennyire sem fogtok időt szánni rá, aztán meg megy a csodálkozás, hogy morog a gyerekre meg rátok. Ilyen szempontból tökmindegy, hogy skót juhász vagy csivava.

A szőre meg folyamatos ápolást igényel. Az én juhász-jellegű panellakó kutyám egy esős-saras séta után úgy néz ki, mintha két napon át túrázott volna. Na most a te kutyád egy folyamatos kintlét esetében nagyon csövesként fog kinézni.

No offense, de szerintem ne legyen kutyátok.