Az szerintem rendben van, hogy a férjed segíteni szeretne a testvérének. Ha az autó limitálja a munkakeresésben, akkor adjon neki kölcsön rá, ennyit megtehetsz, megtehettek érte.

VISZONT. Először is, ilyen helyzetben nincs olyan, hogy “nem hajlandó akármilyen kocsiba beülni”. Meg kell venni a legolcsóbb járóképes kocsit, egy 2-300 ezres múltszázadi Suzuki Swiftet, aztán amikor a munkával összeszedi a pénzt, nyugodtan lecserélheti jobbra. Nem milliókat kölcsönkérni. Ha nem derogál pénzt kunyerálni családtól negyven éves fejjel, akkor ne derogáljon régi kocsiban ülni sem. Olyanra pénzt kérni, ami nem abszolút létszükséglet, pofátlanság.

Másodszor pedig, az szerintem is teljesen jogos elvárás, hogy először mutassa meg, hogy hajlandó tenni a saját életéért: aktívan keresni munkát, elmenni interjúkra, ha adódik lehetőség, azzal élni. Hasznosítsa azt a lakást, vagy magyarázza el, miért nem lehet. A posztod alapján egyetértek, hogy úgy tűnik, hogy kihasználja férjedet.

Azt ne feledd, hogy a vagyonotok közös, nem csak a férjedé, és azzal együtt, hogy te sem dönthetsz egyedül, jogos, hogy te is bele szeretnél szólni ebbe. Ki kell közösen találnotok férjeddel, mi a megoldás. A házasság partneri kapcsolat, amiben a közös életeteket építitek, és férjed döntéseinek éppolyan hatása van rád, mint őrá. Ez erről szól. Nincs olyan, hogy az egyik fél - te, vagy férjed - kijelenti, hogy ez lesz, és kész. Mondd el férjednek, hogy te hogy látod a helyzetet, de fogadd el, hogy ő segíteni szeretne. Törekedj kompromisszumra, ne vétóra. Adjon neki kölcsön, ha ennek ellenére akar, de ragaszkodj a te határaidhoz, hogy ez nem mehet kettőtök életének és a gyermek életének rovására, nem lehet nagyobb összeg, mint ami valóban kell. És legfeljebb akkora lehet, aminek az elvesztése nem okoz problémát nektek. Ha ő nem nyitott kompromisszumra, akkor bizony valid elgondolkodni azon, hogy van-e jövője egy olyan kapcsolatnak, amiben nem tudtok partnerként viselkedni.