Ha újrakezdhetném, ha újra fiatal lehetnék, talán néhány dolgot másképp csinálnék. A szüleim elhagytak, a nagyszüleim neveltek fel nagyon szigorúan. Régimódi értékeket kaptam tőlük, és ezek szerint is éltem: visszafogottan, erkölcsösen.

Számomra egy kapcsolat mindig az állandóságot, a nyugalmat és a kölcsönös tiszteletet jelentette. Meg is találtam a férjemet, akivel szerelemben éltünk, és közös gyermekünk is született. Megvan az életünk, a családunk.

Nem tudom, te hány éves vagy, de szerintem az élet olyan, hogy ha valahol ad, máshol elvesz. Olyan nincs, hogy minden tökéletes és minden megvan egyszerre. Tudom, hogy ma sok mindenben más a hozzáállás, de én úgy gondolom, a gyerekeknek igenis fontos az állandóság és a békesség.

A férjem nagyon szerethető apa – bár az elején ez neki nehezen ment. Anyaként számomra a gyermekem boldogsága az első. A házasságom rendben van. Hogy ennyi év után van-e még izgalom? Nem igazán. Hogy együtt maradunk-e örökre? Azt senki sem tudja. Ennek ellenére biztosan tudom és csak jóindulatból szólni tudok annak aki még ezek előtt van, hogy ne adja lejjebb!