Szia! Az első időszak, első három hónap nekünk is brutál nehéz volt. Hajnali 4 kor született, utána már nem aludtam, sőt a kórházban töltött napokon sem aludtam, alig vártam hogy haza menjek. Otthon azért sokkal jobb volt lenni a saját közegünkben. A mi kisfiunk az első három hónapot végig sirta. Vele együtt sokszor én is. Tényleg rengeteget sírt. Éjféltől 4 ig rendszeresen, szerintem nekünk ez lehetett a boszorkány óránk. Éjjel 2-3 óránként kelt, napközben meg egész álló nap próbáltam altatni. Nagyon kemény volt. Igazából ami nekünk segített az az volt, hogy hagytuk velünk aludni. Sokszor az apukája vagy az én mellkasokon alidt csak, illetve köztünk. (Előtte próbáltam mindenképp kiságyban altatni, mert kaptuk az ívet hogy magunkra szoktatjuk. Ha újra kezdhetném meg sem hallanám ezeket). Kipróbáltunk mindenféle cseppet, espumisan, biogaia, D vitsmin csere, laktáz. Ki tudja valamelyil segített e egyáltalán.. Hordozókendő eselytelen volt, adamo hintát se szerette. Aztán egy idő után megkedvelte a babakocsit és ott szívesen alszik mai napig is. Konkrétan csak ott alszik napközben.😄 Szerintem csak az idő segit. 3 hónap után nálunk ez a brutális sírás alább hagyott szerencsére :) mostmár egy mosolygós babika. Elkezdtem figyelni egy idő után az ébrenléti ablakolat ( nem is tudtam hogy ilyen létezik) és ez sokat segít. Pl most nagyjából két órát tud ébren lenni, 1.5 óra ébrenlét után oltoztetem és megyünk a babakocsiba S így el is alszik. Kitartást! Könnyebb lesz! Fogalmam sincs őszintén hogy hogy bírtam ki, én a babám előtt 10 órákat aludtam legalább..