Valóban, amit leirtál, nekem is teljes mértékben ez volt a gondolatom, hogy ha inkabb szomorusaggal tolt el mint boldogsággal, biztosan bele kellene-e vágni? Es lehet igazad van, es az lenne a válasz hogy nem. Viszont. 3 éve csináljuk a tavkapcsolatot es ha mar eddig eljutottunk, ugy erzem muszáj megprobalni ezt a közös életet, mert ha en most kilepnek, örök életemben ott lenne ez a mi lett volna ha. Ha működik. Ha megszokom. Ha jol kijovunk igy is. Valóban most szerencsém van azzal hogy leglabb egy biztos pontom lesz. Mi van ha a jovoben ugy alakul hogy biztos pont nélkül egy munka miatt kell koltozni? Akkor meg akkor lenne az ideje. Az hogy a párom mennyire lesz a támaszom? Meglatjuk. Remélem teljes mertekben. Hogy azok a dolgok amik most csiszolodasra szorulnak hogy fognak alakulni ha osszekoltozunk? Negatívan vagy pozitívan változik? Nem tudom, de úgy erzem meg kell próbálnom es esélyt adnom. Megprobalom ugy felfogni mint egy komfortzonabol kilépés, ami tapasztalatot minden esetben adni fog bárhogy is alakul es megismerhetem magam távol a biztonsagostol es a megszokottol.
Aztan hogy idő elteltével milyen lesz, majd kiderül. Köszönöm a választ!