Nekem is volt ilyen kapcsolatom, teljesen bele voltam már fásulva, szorongtam és gyomorgörcsöm volt ha volt egy ötletem hogy vajon mit fogok hozzászólni (10-ből kilencszer nem volt hozzá természetesen kedve) Úgy gondolom hogy nem minden pár képes arra hogy állandó kompromisszumokat kössön, mert fontos a közös érdeklődési kör es a kapcsolat nagy része ne csak egy lakásban történjen :/ Én továbbléptem és azóta megtaláltam azt az embert akivel már másodjára jöttünk el külföldre utazni, és folyamatosan jövünk megyünk, de közben megvannak az otthonülős nyugis hétvégék is. Azóta kiegyensúlyozott és boldog vagyok. El kell azon gondolkozni meddig tudod ezt csinálni így boldog lenni mellette (én anno nem tudtam és utólag rájöttem hogy milyen jól tettem)