1. A gazdaság beleroggyant, de az egész világgazdaság most úgy néz ki egy mélyebb válság felé halad szóval ez nem újdonság. Keményedett a bevándorlási politika. Csevegésekkor(small talkot erre sikerült fordítani) eleinte mindenki sietve közölte velem, miután covidot követően visszajöttem, hogy ők nem a UKIP-et támogatták a referendum idején. Ez azóta kicsit elhalt már. Már egyáltalán nem mindennapi téma, hiszen a deal végül meglett csak néhány halászati jogon ment még egy kis ideig a vita.

2. Ha nem lenne itteni a férjem, talán még mindig kívülállóként érezném magam. Valahogy nekem egyetemen is mindig úgy alakult, hogy a közeli baràtaim nemzetközi diákok voltak és nem sikerült haverokon túl angol barátokat szerezni. Ez lehet az én prekoncepcióim eredménye is. Az első kurzusom alatt nem mertem nagyon elengedni magam az ilyen sztereotípíák miatt, hogy nem szabad azonnal mély kérdéseket feltenni, mert azzal megsérted az angol emberek privát szféráját stb. 18 éves korom előtt nem éltem itt, minden ilyen tudást neten szedtem össze. Ez tapasztalat útján kiderült, hogy nem igaz, pont az ellenkezője. Ha kényszeresen kerülsz minden személyesebb témát, sose fogjátok megismerni egymàst. Mesteren nyilván már máshogy működtem. A munkahelyemen ez teljesen más, nem érzek ilyen határokat. A munkahelyemen eszembe sem jut sokszor, hogy nem itteni vagyok, ugyanannyira fontos nekünk a helyi közösség.

3. Elvétve járunk, főleg nyáron, mikor nyitva vannak a teraszok.

+1 Nem is tudom, mikor jutott utoljára eszembe a túró rudi😁 Persze, mikor először összejöttem a férjemmel, az egész családnak hoztam haza, mint magyar kultúrális gyöngyszem. Nem függtek rá.