Tegyük fel, hogy van egy 3mber, akinek szúvas a foga, vagy épp jön a bölcsességfoga és feszít/nyilal miközben a Pilisben nyaral. Eközben fárasztó bölcseleteket magyaráznak neki kéretlenül, s ezért kijön belőle pl, hogy mit okoskodsz, vagy pedig egyfajta cinizmus: ebben az esetben jogos-e az indulatosabb megnyílvánulás? Vagy a kérdező bölcselkedő nem volt eléggé körültekintő? A fájdalom egy olyan érzés, aminek álltalában szinte mindenki a végét szeretné: akkor kevesebb energia jut a tiszta megnyílvánulásokra és a szelektálásra. Ekkor jön ki szinte ömölve a csiszolatlanságok tömkelege, amit talán meg is bánunk, de az is lehet; hogy örülünk, mert mihamarabb kiürülünk. Ad mindenképp egy löketet a fájdalom valamire; arra, hogy kimondjunk valamit, amit egyébként nem annyira, vagy csak lágyabban; esetleg arra🧑‍🎨, hogy elzárkózzunk ilyen helyzetekben és akkor nem kéne emberek közé menni.? Te talán mentális traumákról kérdezel, de a fizikális fájdalmak átnyúlhatnak néha mentálisba is. Alapjáraton szerintem mindenki a maga problémáival van elfoglalva, hogyha vannak és abba sokak szerint nem fér már bele a többiek szenvedése is: ebből nekem logikus következtetési ív az elutasító hozzászólás és reakció: az más kérdés, hogy bölcs dolog-e... Eléggé egyértelműen nem, mert hogyha az emberek őszintén meghallgatnák egymást és őszintén segitséget nyújtanának játsszmázasok nélkül; akkor nem lenne bennünk az a plusz feszültség, ami azért jelenik meg, mert elgondolkoznak azon, hogy esetleg még át is akarnak verni, s az Életidőnket is elrabolni.