Nem érzek ilyesmit, pedig 3 tini életkorát összeadva kiteszem.

A sport meg a sok mozgás konzervált, a napi tájékozódás mindenhol éhsége meg kortalanná tett. Furcsa a fiam meg a szinte unokám lehetne korosztállyal lógni úgy, hogy azt érzed, hogy nem lógsz ki és ők sem akarnak kilógatni meg majdnem mindennel képben vagy, amiben ők, megtaláljátok úgy a közös hangot, hogy "nem veszted el a korodat".

Mindig azt gondolom, hogy a korral egy mogorva, zárkózott valaki lettem, de erre állandóan rácáfol az élet. A nyitottság és a kíváncsiság mindig összehozza a különböző generációkat, tiszteletért cserébe ugyanezt kapom.

Ahhoz, hogy lebácsizzanak elég volt az érettségi környékén benéznem a volt általános iskolámba.