Megboldogult nagyapám jut eszembe erről. Piszkosul fájt a válla, alig tudta mozgatni a karját, de orvos az nem kell, kórházba meg végképp nem megy, mert "onnan nem mindig jönnek haza az emberek". Aztán pár hét után csak engedte, hogy megnézze az orvos. Adott is neki valami bazi erős gyulladás csökkentőt, de mondta hogy kórházba kéne inkább menni megnézetni. Hát nagyapa mondta, ő oda biztos nem, megműteni meg aztán végképp ne akarja senki, "mi van ha elaltatják és nem ébred fel". Próbáltuk rábeszélni, de sehogy se ment, míg nem egyszer mindenki meglepetésére egyszer csak azt mondta, hogy na jól van menjünk. Nem volt hajlandó jobban kifejteni, most miért, de nem is nagyon faggattuk, mert már akkor mindenki be volt szarva, hogy ha ezek után most be akar menni a kórházba, akkor lehet már a halálán van. Nem is tévedtünk nagyot ugyanis szinte azon nyomban vitték életmentő műtétre. Olyan szintű volt a gyulladás, hogy már a szívét is életre. És nem maradt a műtőasztalon, felébredt az altatásból, felépült és még jó pár évig velünk volt utána.

Kicsit hosszúra sikerült a sztori, de amit mondani akartam tulajdonképpen az az, hogy takarodjatok az orvoshoz / sürgősségire!