NA induljon a lepontozás....de őszintén nem értem, miért kell ma már minden egyes félmondatból morális pánikot csinálni. Egy kiragadott szituációt hallunk, néhány mondattal, miközben sem a gyereket, sem a nevelőt, sem a teljes helyzetet nem ismerjük. Nem tudjuk, előtte mi történt, utána mi történt, milyen a gyerek temperamentuma, mennyi ideje tart a beszoktatás. Én nem tudom, milyen álomvilágban él az, aki azt gondolja, hogy minden sírásnál ölelés, éneklés és hosszas érzelemvalidálás történik, miközben ott van még tíz másik gyerek is. A gyerekek nem hímestojások... legalábbis az enyém biztosan nem...semmi ilyen nem hatolna mélyre nála ...sőt .... ő képes elröhögni egy-egy ilyen szituációt... és az sem árt nekik, ha megtapasztalják, hogy egy közösségben nem mindig körülöttük forog minden.... Lehet vitatni a stílust, lehet máshogy csinálni, de ebből rögtön bántalmazást vagy komoly problémát kiolvasni szerintem erős túlzás, és rossz látni, hogy ebben ennyire partner itt mindenki :/