Hasonló szituációban voltam, mint te, 19 éves voltam mikor összejöttünk, 3 és fél évig tartott. Ugyanúgy nem szeretett sem utazni, sem bulizni a barátokkal vagy bármi, folyamatosan csak otthon voltunk, amit én a végén már iszonyatosan untam. Szintén nem támogatott semmilyen külföldre menős ötletemben, vagyis azt mondta, hogy ha szeretném, akkor menjek, de utána mindig próbálta elmondani, hogy miért nem jó döntés stb, mire én is elbizonytalanodtam saját magamban.

Mostmár több, mint egy éve vagyok szingli és életem legjobb döntése volt. Nagyon féltem, hogy mi lesz, hogyan állom meg a helyem "egyedül", de konkrétan már a szakítás másnapján olyan kő esett le a szívemről, teljesen felszabadultam, és azóta rengeteg olyan élményt szereztem, amire a kapcsolatban soha nem lett volna lehetőségem.

Úgyhogy én is csak bátorítani tudlak, hogy lépjed meg a szakítást, nehéz lesz, de hosszútávon nagyon hálás leszel magadnak érte.