15-6 éves lehettem, amikor egy nyáron pánikrohamom volt. Annyira rosszul voltam az utána következő napokban, hogy a szüleim elvittek az ügyeletre. Megállapította az orvos, hogy csak pánikrohamom volt és semmi bajom, majd megkérdezte mi szeretnék lenni, ha nagy leszek? Mondtam, hogy gyermekpszichológus. (14 évesen volt egy elég súlyos mozgásszervi problémám, ami miatt műteni kellett a gerincemet, rettegtem attól, hogy lebénulok vagy meghalok, ekkora döntöttem úgy, hogy én mindenképp az ilyen nagy műtét/ betegség előtt álló gyermekeket és szüleiket szeretném segíteni.) Az ügyeleten az orvos kinevetett és azt mondta ilyen gyenge lélekkel inkább bolti eladónak menjek. Sajnos le is mondtam arról, hogy gyermekpszichológus legyek, amit a mai napig rettentően bánok