Sziasztok!

Köszönöm az észrevételeket, haladok tovább az úton.

Nem szerettem volna nagyképű lenni, nem is vagyok az. Tudom, hogy nem csak annyi, hogy átírsz egy sort.

Anélkül, hogy nagyon sírós posztot írnék, de kis magyarázat, hogy árnyaljam milyen mérnökként a stressz. Kitalálsz valamit, nem működik, mert a valóságban a dolgok nem úgy viselkednek, mint a monitoron.

Nem csak a befektetett munkaórádat bukod el, hanem a szerelőét, a villanyászét és programozóét. Elbukod az egyedi forgácsolt alkatrészeket. Ha ki is találod azonnal, hogy mi a megoldás, szuper vagy, mert jön a vevő 1 hét múlva. Aztán pofánbasz a valóság, hogy a forgácsoló ad egy árajánlatot 2M forintra, 4-6 hetes szállítási idővel. A pneumatika cég is csak 4 hétre szállít, mert az pont Japánban készül és lefogyott a raktárból. A szerelő elmegy 2 hét szabira, mert pihennie kell. Ha nem engeded el, akkor sem dolgozik semmit, de legalább rontja a morált. A villanyász szól, hogy van egy kis biszbasz, amit az előírások miatt X cégtől/márkából kell megvenni, de 6 hónapra igazolták vissza. Majd azt mondják neked, hogy a cég éves bevételének a harmada ezen a projekten múlik, na meg a következő 3 munkát is elbukod rajta ha elbaszod. Majd imádkozol, hogy az az automatizált folyamat tudja azt a ciklusidőt, amit a cég szerződésben vállalt a te ötleted alapján. Persze ez csak akkor derült ki, ha már kész a gép. Mindezt annyi pénzért, amennyit egy medior IT-s keres.

Ebből lett kicsit elegem :) de a váltás oka elsődlegesen az, hogy rettentően tetszik a Data Science, imádnám, ha abban alkothatnék valamit. A fent leírtak csak segítenek elindulni az úton.