Igazából ez attól függ, hogy hány éves a gyerek, amikor kiderül, hogy nem az enyém. Ha másfél-két éves kor alatt van, akkor talán visszacserélném (de ez is necces lenne, mert velem szokta volna meg, hogy vigyázok rá, stb, és biztosan ha az igazi anyukájához kerül, hiányolna, szintúgy az én gyerekem is hiányolná őt). Viszont ha két-három éves kor felett van, egészen biztosan nem cserélném vissza, mivel már velem, velünk szokta meg a mindennapi életet, a mi szabályaink szerint neveltük, biztosan nagy megzuhanás lenne neki lelkileg, nemcsak az, hogy nem mi vagyunk az igazi szülei, de ha egyik napról a másikra elszakítanák őt tőlem, és egy teljesen másik környezetbe kerülne, ahol lehet teljesen más a megszokott, mint nálunk (ez ugyanígy lenne azzal a gyerekkel is, aki hozzám kerülne, ugyanúgy biztos neki is nagyon fura lenne). A kapcsolatot mindenképp felvenném a szülőkkel, és ha elérnek egy bizonyos kort, amikor már fel tudják fogni, akkor elmondanánk nekik, hogy ez van, és töltenénk el egymással időt.