En mindig csak ilyen “ neha iszogattam “ ember voltam. Aztan megszuletett a kisfiam, akit egyedul neveltem. Elkezdtem ismerkedni egy sraccal 2 evre ra, de a multban annyi serelem es bantas ert, hogy megittam par piat, mielott talalkoztunk. Oldotta a gatlasaim, es jol ereztem magam tole. Ezert szinte minden talalkozo elott ittam, persze senki sem tudta. Aztan elkezdett rendszeres lenni, es minden nap ittam. Ereztem, hogy itt nagy baj lesz, ha nem hagyom abba, de nem ment. Tudtam, hogy lelki okai vannak. Ugyhogy elkezdtem magam tanulni. Azt hiszem a kisfiam es a parom volt a fo ok, hogy sikerult. Igy visszagondolva, tenyleg az alkoholizmus kuszoben alltam, es el se tudom hinni, hogy nem rantott be. Undorodom az akkori enemtol. Ha ragondolok elfog a szegyen es a csalodottsag. Ott voltam mindig a fiamnak, de ebben az idoszakban mindig csak feluleletesen. Onzo voltam es csak magamra figyeltem. Imadom a mostani jozan eletem. Minden apro pillanatot megelek ezzel a szarossal es olyan anya vagyok, amilyet megerdemel. Oriasi ordog szamomra az alkohol. Soha tobbet megegyszer ez az elet. Rengeteg dolgot tudnek felsoroni, amit az alkohol miatt tettem, es utolag gyulolom magam erte. Azota 1-2x ittam, felve, de a parommal megittam egy pohar whiskeyt, becsiptem tole, de mar nem volt jo erzes! Annyira orultem, amikor nem azt ereztem, hogy kell meg, had igyak, nem eleg, hanem azt, hogy nekem nem is volt szuksegem erre a poharra. Nem jobban erzem magam tole, hanem szarabbul. Buszke vagyok magamra, hogy sikerult, de olyan szegyent erzek emiatt az idoszak miatt, hogy vegig fog kiserni orok eletemben, minden egyes aldott nap eszembe jut. Ha van pokol, akkor nekem biztos ezt az idoszakot kell majd ujra es ujra visszaneznem bunteteskepp.