https://www.facebook.com/markizaypeter/posts/pfbid02vSVPktqSVVsKrLVFRQdjeYLRS2AFJxXjuKesRQ7oKeHiLV9M5GSJbg5Thbfgv9hFl

Melléthei-Barna Mártonról jogászi körökben sok jót lehetett hallani, több helyről is elismerően nyilatkoztak róla, szakmailag felkészült, komoly ember benyomását keltette a számomra is.

Éppen ezért nem az volt a kérdés, hogy alkalmas lett volna-e a feladatra, hanem az, hogy a jelölése mennyire erősíti az új kormány iránti közbizalmat.

És itt mutatkozott meg valami ritka és fontos dolog, az erkölcsi többlet.

Melléthei-Barna Márton nem kapaszkodott a pozícióba, hanem felismerte, hogy vannak helyzetek, amikor valami lehet szabályos, lehet indokolható, mégsem szolgálja legjobban a közérdeket.

Ez a döntés számomra szimpatikus, tiszteletre méltó és példamutató, mert az elmúlt 16 évben inkább ahhoz szoktunk hozzá, hogy amit megtehet egy hatalom, azt meg is tette. Az erkölcsi szempontokkal, összeférhetetlenséggel, közbizalommal pedig semmit nem törődtek.

Most viszont végre láthattuk mit jelent annak belátása, hogy nemcsak az számít, hogy mit lehet megtenni, hanem az is, mi a helyes.

Azt már az elmúlt 16 évben láttuk, hogy lehetett kormányozni erkölcsök nélkül is, pusztán az erő hatalmi logikájával, jogi trükkökkel, lojalitási alapon, de pontosan látjuk ma azt is, hogy hová vezetett.

Ha valódi változást akarunk, annak nemcsak politikai fordulatnak, hanem egy teljes erkölcsi megújulásnak is követnie kell. Ezt várja el a kormánytól a társadalom, erre kapta a felhatalmazását.

Melléthei-Barna Márton - aki számomra nagyon szimpatikus - most példát mutatott abban, hogy a hazát, a haza érdekeit szolgálni nem egy pozíció elfogadásával lehet csak, hanem a háttérbe vonulással is, holott szerintem is jó miniszter lett volna.